Ti sem adnátok pénzt a dolgozó párotoknak?

Amikor közös megegyezéssel egyetemre mentem (eddig dolgoztam), a párom felajánlotta, hogy ne dolgozzak mellette, kijövünk az ő fizetéséből is, de nem akartam, hogy zsebpénzt adjon, hisz felnőtt nő vagyok.

Viszont most így az első félév végére eléggé azt érzem, hogy elfáradtam, főleg így túl a vizsgaidőszakon (egy vizsgám lesz még 2 hét múlva).

Diákmunkán vagyok, kicsit beadok otthon (havi kétszer kifizetem a bevásárlást), a többiből a tankönyveimet, bérletemet, napközbeni étkezést és egyéb kiadásokat fizetem.

Pár havonta tudok venni egy-egy ruhát, de van, hogy nem is veszek, mert inkább félreteszem azt a kis pénzt.

Amikor tegnap felhoztam a páromnak, kisegíthetne azzal, hogy néha ad egy kis pénzt, azt mondta, én hoztam egy döntést szeptemberben, hogy nem akarom magam eltartatni, mert én ilyen kis önérzetes vagyok, akkor tartsam magam ahhoz, ameddig el nem végzem az egyetemet. Pénzt csak akkor adna, ha nem dolgoznék, de akkor is csak annyit, amennyim most van, tanuljam meg, hogy az életben mindenért meg kell dolgozni, neki sem hullott az ölébe sem a diploma, sem a szakmai tapasztalat, sem a fizetése.

Anyukám felajánlotta, hogy segítene, ha nagyon megszorulnék, de nem akarom elfogadni, elvégre külön élek, ne a szüleim nélkülözzenek miattam.

Ha végzek, nem lesz akkora szakadék a fizetéseink közt, de addig még 3 év minimum.

Szerinte nem akar nekem rosszat, csak tartsam magam ahhoz, amit mondok, nem fogja az életben mindig fogni valaki a kezem, hoztam egy döntést, nincs visszatáncolás.