Feltétlen szükséges a szerelem egy kapcsolathoz?

Olyan felnőttek(!) válaszára lennék kíváncsi, akik már túl vannak több kapcsolaton, ezáltal sok tapasztalatuk van.

Párommal lassan negyven évesek leszünk, egy éve vagyunk együtt. A hátunk mögött jó sok csalódás és negatív tapasztalattal. Nagyon szeretjük egymást, de egyikőnk sem érzi azt a mindent elsöprő szerelmet, sőt, talán mondhatom, hogy a párom nem is szerelmes belém, hisz a kapcsolatunk elején bevallotta. Hogy azóta változott-e valami, azt nem tudom, de tény, hogy nagyon sok dologban teljesen másként bánik velem. Sokkal odaadóbb, figyelmesebb, nem túlzás, hogy a tenyerén hord minden tekintetben. Érzelmileg is nagyon sokat kapok tőle, nagyon bújós-szeretgetős. Néha mégis elfog a félelem, hog y ez talán nem elég a hosszútávú tervekhez, amiket szövögetünk. Állítása szerint mindent megkap tőlem, amire vágyik egy kapcsolatban és alaptalan a félelmem.

Bármennyire igyekszem a kedvében járni, úgy érzem, a szerelem érzését nem tudom neki megadni, nem tudom benne fellobbantani és ez folyton frusztrál, emiatt nem tudok annyira hinni kettőnkben, illetve a jövőnkben, mint a párom.

Nagyon harmonikus a kapcsolatunk és imádunk együtt lenni.

Van valaki hasonló helyzetben? Működőképes lehet ez így hosszútávon?

37/N