Miért baj neki, hogy szeretek gondoskodni?

A barátomról lenne szó...

Alapvetően olyan ember vagyok, aki szeretne mindent megadni a kedvesének. Félre ne értsetek, nem vagyok ez a rámászós, erőszakos ember, aki megfojt a szeretetével, töltünk egymás nélkül eleve sok időt, nem vagyok ez a kullancs fajta, egyszerűen csak ami eszembe jut, hogy jó lenne neki, azt csinálom. Az ölelést/csókot/puszit/szexet kevésnek érzem, mert én nem ennyi vagyok és nekem egy kapcsolat sem ennyi. Emiatt segíteni akarok szinte mindenben, gondoskodni, meglepni, adni neki ezt-azt, kicsit talán tényleg anyáskodó vagyok, de nem értem, mi ezzel a baj.

Folyamatosan csak csesztet miatta, hogy nem vagyok az anyja, meg oké anyu, köszi anyu, ne oktassam ki... De semmi ilyet nem csinálok. Csak néha ha nálam van, várom kajával, meg múltkor szóltam neki, hogy borotválkozzon meg, mert puha pofit szeretnék (amúgy is szokott, csak most pár napig nem volt itthon és azért). Meg múltkor panaszkodott arra, hogy mindig fáradt, én meg mertem mondani neki, hogy vagy valami vitaminhiány, vagy az étrendjén kellene változtatnia, kevesebb alkohol este, stb(ha már ezt tanulom, hadd tudjam és hadd segítsek) . Mikor nem volt itthon, nem sokat beszéltünk, csak írtam neki, hogy remélem, minden oké vele és hogy hiányzik. Közben meg kapom az ívet, hogy miért vagyok ilyen félénk (egyáltalán nem vagyok az, csak csöndesebb ember vagyok, aki inkább egyszerre egy emberre figyel és a mélyebb beszélgetéseket szereti ahelyett, hogy partyarcoskodna), merjek megszólalni, meg hogy ő nagyfiú, megoldja (barmire, amit jó indulatból mondok, vagy amiben segíteni akarok, ez a válasza)...

Elismerem, talán tényleg kicsit sok, hogy ennyi mindenre figyelek, de nem értem. Mintha félne ettől a gyengédségtől. Vagy tényleg idegesítő, ha valaki ilyen? Pedig én nem szolgálni akarom úgymond, csak segíteni neki, összedolgozni vele, mert számomra ezt jelenti egy komoly kapcsolat.

Mindig mondja, hogy szeret, meg mindig ragaszkodik hozzám, hogy ezt ő mennyire becsüli, csak nem mutatja ki az érzelmeit (miért?!), pedig már párszor megmondtam neki, hogy ha nem tudja elfogadni, hogy én így tudok szeretni, akkor hagyjuk egymást békén. Mert totál úgy érzem, mintha semmi sem lenne jó bennem számára. De akkor minek ragaszkodik hozzám?

Annyit tudok még, hogy nem jó a viszonya az anyjával (korán el is ment otthonról), de nem vagyok biztos benne, hogy ez összefügg egyáltalán ezzel.