Miért szakít a férfi s nővel, ha már nem szerelmes?

A szerelem nem alakul át szeretetté, mert a szerelem a szeretet egyik speciális formája. Igen, csitul valamennyire a kezdeti hév, pár hét, pár hónap, pár év után, aztán mikor elcsitult, akkor derül ki, hogy csak addig tartott-e, vagy elmélyült, és tényleg összetartoztok, de attól az még szerelem.

Inkább szakítson valaki, ha úgy érzi, hogy addig tartott a dolog valakivel, mint hogy fölöslegesen húzzák egymás idejét. A legnagyobb lángolás is elmúlhat, ha pedig csak addig tartott, akkor tudomásul kell venni, és tovább kell lépni.

Igen, pocsék érzés elhagyottnak lenni, ha te még maradtál volna, tudom, átéltem, de aztán megadatott, hogy kívülről is láttam ám ilyeneket, és megtanultam, hogy másképp kell hozzáállni, élvezni a jelent, amíg tart, mert minden kapcsolatnak van értelme, tanít valamire, fejlődünk általa, akár életre szóló, akár nem.

Számomra inkább az kérdéses, hogy ha “már nem szerelmes”, akkor valaha az volt-e egyáltalán?

Illetve hogy tud ok nélkül elmúlni, ha mondjuk egyik fél sem változott (negatív irányba) a kapcsolatban, nem szolgált rá valamivel a kiábrándulásra?

Ilyenkor eléggé hazugság szaga van.

Sosem éreztem azt, hogy hormonálisan kiszeressek valakiből ok nélkül, akkor sosem szerettem.

Ha okom van a csalódottságra, az már más:)

Van ilyen.

Ismerek valakit, tavaly volt egy kapcsolata, nagy energiával indult, rengeteg közös program, aktív programok, izgalmak, egy cseppet sem lehetne azt mondani, hogy unalmassá vált volna a dolog. Idén éles váltásban ugrott bele egy másik kapcsolatba, és most ugyanaz a forgatókönyv, mint tavaly volt, csak mással. Akivel tavaly együtt volt, neki hónapok kellettek, mire úgy tűnik, kiheverte a dolgot, a mostani párja meg gondolom, nem is feltételezi, hogy vele is megtörténhet ugyanez, pedig megtörténhet.

Ahhoz, hogy ez az ördögi kör ne ugyanúgy végződjön, egyszerűen valamit valahogy nagyon másképp kell csinálni, de amíg minden kapcsolata ugyanarra a sémára épül, 1-2 évnél egy sem fog tovább tartani.

#16 Nem tudom, hogy milyen szamarakról beszélsz, de az olyan emberek, akiknek senki sem jó, azoknak mindenki szamár...

A “lóvak” valahol az ábrándképeikben létezhetnek, amit egyik hollywood-i filmben látott vagy pornó filmekben:) Vannak ilyen emberek.

Szerintem amit írsz, az bizonyos emberekre érvényes, más emberekre viszont nem.

Vannak akik túlzottan válogatnak és azért maradnak egyedül, senkibe sem tudnak igazán szerelmesek lenni. Őket nem kell sajnálni, mert ha nincsenek érzéseik, akkor inkább legyenek meg egymagukban, az való nekik.

Van úgy, hogy valaki eldobja a párját, mert pillanatnyilag az tűnik jó ötletnek, de később megbánja, néha fel-fel ötlik a fejében, hogy kár volt érte.

Érzelem nélküli kapcsolatot tovább erőltetni (tapasztalatom szerint) nem jó, mert később csak idegesíteni fogod és csak rosszabb lesz, tehát nem az lesz a legnagyobb gondod, hogy elhagynak, hanem inkább az hogy bennemaradsz egy olyan sz*r kapcsolatban, ahol flegmázik, bunkózik veled a párod, amikor zavarja a jelenléted. Többnyire ezért jó a szakítás, hogy az ember ne élje meg ezeket a kínos pillanatokat, amivel az érzelem-mentes kapcsolatok járnak. Tehát lehet, hogy nem a szakítás a legnagyobb dráma, ha benne maradnál, talán mégnagyobb fájdalmak érnének.

Másrészről van olyan, hogy valaki tényleg azért szakít, mert számít rá reális megállapításai szerint, hogy lehetne jobb valaki mással, problémák vannak a mostani kapcsolataiban. Ezért nem hülyeség a szakítás, nem minden story végződik úgy, hogy utólag megbánom.