Ennek mi lesz a vége illetve ebbe bele kell menjek?

19 évesen lehet valszeg, tipikus 19 éves kis pitsa.

Talán kiéli magát, minden bantu nig-gerrel lefekszik, összefüvezi a világot, félbehagyja a semmit nem érő hippi szakmáit, és akkor majd lehet vele érdemi dologba kezdeni.

Majd olyan 25 évesen elkezd azon gondolkodni, mit akar az élettől.

Addig viszont találhatsz más, igazából értelmes, és értékes leányzót.

Élni szeretne még, 19 évesen, amikor jobb esetben az embert nem "minden buliban mással kavarok" barátnők veszik körül, akkor a nagy világmegváltó, külföldre utazó világpolgárok. Épp csak most nyílik ki a világ, meglátott rengeteg lehetőséget, és mindent ki szeretne próbálni. Viszont valószínűleg nem elég bátor hozzá, és ezt azzal azonosítja, hogy nem elég szabad, csak rólad szól minden napja, de ha egyedül lenne, akkor egy csomó mindent csinálna. A csapból is az folyik, hogy hiba ennyi idősen elköteleződni, meg hogy a párkapcsolat csak egy gúzs, és különben is tök gáz, ha nem lehetsz önmagad, mert (húha!!) alkalmazkodnod kell valakihez. Gondolom emellé ott van még az is, hogy nem tudja mihez kezdjen az életével, de lassan ideje lenne belevágni.

Ha jól értelmezem ő konkrétan nem beszélt nyitott kapcsolatról, vagy hogy konkrétan a párkapcsolatosdit szeretné mással kipróbálni.

Így szerintem az segíthet, ha kicsit felveszed az ő ritmusát. Amikor elmondja a 10. országot, ahol élni szeretne, akkor nem forgatod a szemed "kis butus" stílusban, hanem tervezel vele. Ha te nem is tudsz elutazni, támogathatod benne. Keressetek együtt lehetőségeket (ha egyetemista /lesz/, akkor sok van, akár pár naposak is), gondoljátok végig, hogy mi az, ami reális cél, mi az, ami nem. Ha életvitelszerűen nem is reális, nyaralást is tervezhettek egy-egy helyre, ahová el szeretne jutni. Ha te támogatod egy-egy ötletében, és aktívan érdeklődsz, akkor talán jobban végiggondolja őket, és jobban kitart egy-egy dolog mellett.

Aztán ha félreértelmeztem, és valójában tényleg más srácok érdeklik, meg nyitott kapcsolatot akar, akkor szerintem is a fene megette az egészet, ennyire ne alázd meg magad.

A barátom és én is átmentünk ezen a kiélés-problémán (16,17 évesen jöttünk össze, és most vagyunk 21,22), de nálunk egyértelmű volt, hogy nem másik kapcsolatra vágyunk, csak több ingerre, több érdekes dologra, egyszerűen többre a világból. Azóta sok helyre utaztunk, többnyire együtt, több új dolgot próbálunk ki, és bár így kevesebb időnk jut most éppen egymásra, de az sokkal intenzívebb, és kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Aztán gondolom egyszer majd normalizálódik ez, és beáll egy tényleges egyensúly.

Én azt látom, hogy egy ide-oda csapkodó ember, akinek semmihez nincs kitartása, csupa szalmaláng-lelkesedése van minden iránt.

Én dobnám, éspedig azért, mert így majd a partnerkapcsolatban is kitalálja, hogy neki nem én kellek, hanem a Jóska, egy év múlva a Pista, aztán majd ha végigment a fél városon, akkor jó esetben "Ha ló nincs, a szamár is jó!" felkiáltással visszakéredzkedne hozzám. Hát ennél azért több önérzet van bennem!

Oké, akkor lehet, hogy sose csalna meg, de ez az ide-oda kapkodó életvitel számomra pokoli lenne.

Mondjuk elkezd egy munkahelyen dolgozni, fél év múlva kitalálja, hogy valami egész más lenne jó, utána egy harmadik dologba fogna bele.... Nem tudná egyetlen céghez sem bedolgozni magát, semmilyen területen nem lenne tapasztalt, vállalkozás indításába ölne bele egy csomó pénzt, aztán abbahagyná. Így egyszerűen nem lehet egyről kettőre jutni!

Ugyanígy pl. a lakhatásnál: közösen kiválasztanátok egy lakást/házat. Örömmel vennétek birtokba, de mire a felújítás végére érnétek, ő már máshova akarna menni. Vennétek egy másikat, mondjuk kerttel, örömmel ültetnétek egy almafát, aztán mire az termést adna, már onnan is máshova akarna menni. Semmi állandóság nem lenne az életetekben, mindig a hóbortjai után szaladnátok.

Én ebből az életből nagyon nem kérnék, de nyilván neked kell döntened.

Sokat akar a szarka, de nem bírja a gyomra. Nagyon ne építs erre a lányra.

32/f