Párkapcsolatra vágyom, de ha valaki érezteti, hogy fontos vagyok, akkor megijedek az egésztől. Mi a baj velem?

Velem nem volt ilyen. Anno én is akartam pasit, de akik tetszettek nekem, nem volt belőle semmi. Senki sem közeledett felém szóval ja...xD

De ha nem tetszik az a fél, aki közeledik feléd, akkor persze hogy elutasítod. De szerintem azért beszélgess a "jelentkezőkkel" és hátha elkap a szerelem. Nem tudok mást mondani. De ha ezt sem akarod, akkor várj az igazira.

Ezt kapcsolódási problémának hívják.

Valami gebasz lehet az önértékeléseddel, ezért ijedsz meg, ha valaki túl közel kerül hozzád, viszont mágnesként vonzod a "biztonságos kapcsolatokat", amiből nem lehet intim, belsőséges, kölcsönös elköteleződésen alapuló, egymás felvállalásával járó kapcsolat? Ismerős.

Okozhatja gyerekkori trauma, szexuális visszaélés, vagy fizikális, érzelmi elhanyagolás szülők felől, anyával való rossz kapcsolat, túl sok elutasítás és magány.

Javaslom, hogy bátran fordulj szakemberhez ezzel! Nem ciki, lehet is segíteni ezen, hogy változzon. Minél előbb a gyógyulás útjára lépsz, annál kevesebb időt veszítesz el egy boldog, kielégítő, élethosszig tartó szeretet-kapcsolatból. :)