Nagy baj, hogy zárkózott vagyok és nehezen megy a barátkozás idegen emberekkel?

Sziasztok, remélem jó kategóriába írtam, mert részben a párkapcsolatomhoz kapcsolódik.

Az a problémám, hogy elég zárkózott típus vagyok, nagyon nehezen barátkozom, nehezen nyílok meg, és sokszor szeretek egyedül lenni, vagy azokkal, akik tényleg közel állnak hozzám (család, közeli barátok, párom). Úgyhogy nem vagyok egy társasági ember, tömegben, inkább csöndben vagyok és meghúzom magam.

Viszont a barátom pont az ellentétem.

Volt már, hogy találkoztunk ismerőseivel, akiket én még nem ismertem, szorongani kezdtem, és ültem kukán. A végére már emiatt borzasztó rosszul éreztem magam, és a barátom kedvét is elrontottam.

Nagyon kibukott, hogy mennyire antiszoc vagyok. Pedig ez nincs így, volt, hogy máskor is találkoztunk barátaival és akkor egy idő után sikerült megnyílnom, meg beszélgetnem velük. Meg ha olyanokkal vagyok akiket régóta ismerek és a barátaim, nagyon jól elvagyok velük, kollégáimmal is nagyon jó a viszonyunk és sokat nevetek, meg beszélgetek velük, sokszor én kezdeményezek beszélgetést. De idegen emberekkel ez nem megy nálam. Próbáltam változni, társaságba menni, hogy esetleg új embereket megismerjek, de nem megy. Ezek a próbálkozások csak még inkább elkeserítettek.

Azóta a párommal megbeszéltük, hogy ő nem rángat el ha ismerősökkel találkozik, csak max ha olyanokkal akiket már régóta ismerek. Szóval végülis megbeszéltük, de én még rosszul érzem magam. Neki sok barátja van, sok az ismerőse. Nekem pedig alig van barátom, és nem vagyok egy társasági ember.

Tényleg ennyire rossz ember lennék csak azért mert kevés barátom van és nehezen nyílok meg? Nem tudom hogy működhet a kapcsolatunk így a jövőben. A párom családjának megnyíltam azzal nincs gond, de ha ezentúl ismerősökkel találkozik úgy érzem, csak rosszat tennék ha vele mennék...

24N