Szerintetek velem van a baj? Ti hogy latjatok?

Megprobalom csak a lenyeget kiragadni, de igy is hosszu lesz, neharagudjatok.

Kezdem az elejerol. En 21, o 31 eves volt mikor osszejottunk. En meg egyetemre jartam (amit a nagy szerelemben el is hanyagoltam meg meg is utaltam). Nyilvan ekkora korkulonbseg ebben az eletszakaszban azt jelenti, hogy o azert mar eleg sokmimdent megélt ( van egy gyereke, tobb vallalkozasa is volt mar ami nem sikeresen zarodott, sok kapcsolata megromlott az egykori zurzavaros idoszaka miatt, ami azt eredmenyezte hogy megszakadt a kapcsolata az anyjaval es a noverevel es akkoriban az apjaval elt, akivel ugyancsak nem valami bensoseges a viszonyuk), míg nekem el sem kezdodott az eletem kb.

Érthetően, hogy a szuleim tudtak, hogy gyereke van meg hat a korkulonbseg is, ezert mondhatni tiltottak hogy talalkozzak vele. Ami azt eredmenyezte hogy hozzakoltoztem, o pedig megutalta a csaladom.

2honap egyuttlet utan abbahagytam a dohanyzast (7 év utáni aktív dohányzás után), mert ot nagyon irriralta a dolog. Ra par honapra pedig kozolte velem hogy amugysem maradtunk volna egyutt ha nem teszem le.

1ev egyuttlet utan eldontottuk hogy megprobalunk uj eletet kezdeni hollandiaban. Ki is jottunk, ugy hogy neki mar otthonrol talaltunk neki allast munkakozvetiton keresztul , velem meg ugy voltunk hogy majd talalok en is valami munkat itt.

Par het kintlét utan realizaltam hogy azert hianyzik a csaladom (nagy csaladbol szarmazom, sok kicsi gyerekkel es viszonylag jo anyagi helyzettel), amibol aztan adodtak konfliktusaink. 2 honapig kerestem munkat, holland nyelvtudas hianyaban legtobb helyre meg takaritonak sem kellettem, ugyhogy ez adott egy plusz negativ erzest, mert mikor egyetemre jartam, nem igy kepzeltem el az eletem. Majd kb az ezredik beadott cvm utan az egyik kozeli hotelbe felvettek takaritani.

Tobbsegetek biztosan tudja azert, hogy mind lelkileg (szart kaparni mas utan a wckbol), mind fizikailag azert viszonylag megterhelo munkarol van szo. De kitalaltuk hogy mivel csak 4-5 orat dolgozok ( fele annyit keresek mint o) , van idom otthon fozni, levinni a kutyat, rendbentartani a lakast. Amit tobbnyire szerintem el is latok. Egy ido utan elhataroztuk hogy egeszsegesen fogunk taplalkozni, ugyhogy a szendvicsek helyett fott etelt keszitettem neki mimden napra (szoval napi 2 menut fozok minden hetkoznap).

Nyaron ugy adodott a dolog hogy teherbe estem. Termeszetesen mivel semmink sem volt, egyertelmu volt hogy el kell vetessem. Gyogyszeres abortuszt valasztottam ami kiderult hogy nagyon rossz dontes volt, borzalmas fajdalom volt es nagyon sok vert vesztettem (13 eves korom ota anemiam van), ami utan 2 honapig folyamatosan vereztem. Majd elmentunk kivizsgalasra ahol megallapitottak hogy nem tavozott minden a szervezetembol, de ha a sebeszi beavatkozast valasztom, nagy az eselye hogy tobbe nem lehet gyerekem, szoval megint a gyogyszert kellett valasszam. Megint ugyanaz a procedura, tehat osszesen 5 honapig vereztem folyamatosan ( a kivizsgalasnal egy tizedertek valasztott el a veratomlesztestol). Ebbol kifolyolag abban az idoszakban eleg gyenge es beteges voltam.

Megertem, hogy egy ferfi nem tudja ezt aterezni. O is aztmondta hogy engem félt, az pedig csak egy kis pete volt. Megbirkoztam a tudattal is, hogy azert annak idejen valaki massal bevalalta a gyereket, nekem pedig kerdes nelkul elkellett vetetnem.

Lenyeg a lenyeg, en ugy erzem az elejetol kezdve szamomra ezek nagy lepesek, es kitartok, csinalom a dolgom. Persze vannak napok mikor egyszeruen nem erzem az erot vagy rossz kedvem van es rodszabbul teljesitek. A munkahelyemen is mivel porgok es lelkiismeretesen csinalom a dolgom, rovid ido alatt elertem hogy en legyek a "fő" ember, ami azt jelenti, altalaban egyedul vagyok a 30 szobas hotelre es minden rajtam mulik.

Ha ugy van, hogy nincs sok kedvem eppen ahhoz a naphoz es eppen megkerdezi a baratom hogy hogy vagyok, es azt mondom, hogy nem sok kedvem van a mai naphoz, egyszeruen kiborul. Kiborul mert en csak 4 orat kell dolgozzak,  nem igaz, hogy azt nem birom ki. Amikor o hazajon a munkabol,kiszolgalom az etellel, neki le kell furdenie es ennyi.

Ha nem mosolygok minden nap es nem adok bele minden eromet a napba akkor egybol az van, hogy latja, hogy nincs motivaciom, nem tartok ki. Van, hogy nem veszem eszre, hogy mondjuk egy kis csomag reszelt sajt lejart, vagy az egyik narancs megrohadt a gyumolcsostalban, akkor kepes azon akar 1-2napig is zsortolodni, es rettentoen rosszul erzem magam mert olyankor egybol megkapom, hogy nem tudok odafigyelni a dolgokra, meg hogy csak ennyi a dolgom. Mikor kijottunk es intezni kellett a papirugyeit, en mindenhol ott voltam es beszeltem helyette (mert jobb volt az angolom), de en mindent elinteztem egy idegen orszagban egyedul magamnak, 300km-t levezettem, hogy legyen bsn szamom, a bankkartyamat, stb stb. Mindent elintezek amire csak megker, mert ugye o 5ig dolgozik. Nem is lenne ezekkel bajom, de kozben nem kepes atlatni, hogy csinalom a dolgom es nekem ezek nagy lepesek ahhoz kepest hogy ezelott meg csak fozni se szoktam.

Elnezest ha kicsit kusza a mondandom.

Nem sirankozni szeretnek itt, csak erdekel, hogy mas emberek is ugy latjak, hogy nem vagyok eleg es tenyleg ez a normalis elvaras a masiktol?

Koszi a valaszokat.