Idegesít ha kocsmából hazatérés után meséli, hogy ezzel azzal (női ismerős) találkozott. Gáz?

Először is köszönöm a válaszokat..azoknak , akik azzal jöttök , hogy nem járok sehova (bár tudom , hogy nem kell elhinni ) de ! nagyon is sokat járok /jártam el én is a barátokkal. Bár értsétek ez alatt: főleg közös barátokkal, barátnőkkel mivel közös baráti társaság.

Viszont! Rengeteget jártunk el az első fél évben szinte végig külön! kezdtünk el bulizni ( értsd: iszogatni) én a barátnőimmel ő a fiúkkal , többiekkel aztán csatlakoztunk a kis csipet-csapathoz..

Eltelt egy másfél év a kapcsolatunkból úgy , hogy túlzás nélkül állíthatom összesen egy év alatt 2 db hétvégét töltünk kettesben együtt időt (barátok társasága nélkül) mivel mi ketten voltunka a fő mag akik összeszedték a kis csapatot.

És bizony péntek , szombatot kivéve ami fix barátokkal való kocsmázásról szólt sok sok hétköznap , vasárnap estéket IS! a barátok társaságban töltöttünk mivel neki is és nekem is nagyon fontosak a barátok.

ErGO: nem ismerek olyan párt rajtunk kívül aki nemhogy elhanyagolta még is össze is próbálta fogni a társaságot..

számtalan hétvégén aludtak itt a haverok, ha baj volt ,szakítás utáni depi mi ott voltunk, ha csak egyet csörögtek rohantunk.szóval na azért ez a helyzet állt fenn.

Na most az elmúlt fél évvben annyit válozott a helyzet, hogy én 2 ikolát csinálok egyszerre ami heti 4 elfoglaltság nekem munka után +otthon is folyamatosan tanulni kell + még a barátokra és az egyre jobban besűrűsödő családi programokra is sort kell keríteni..szóval azt hiszem minden tőlem telhetőt megteszek, hogy mindenkire szakítsak kellő időt...

kettesen töltött időre a párommal már nem kerül sor , de ok majd ha nyugdíjasok leszünka kkor lesz egymásra is időnk lol. Na szóval higgyétek el nekem, ha valamiért már nem járok ki az azért van, mert bizony a munkával , az iskolákkal, a személyes fejlődésemmel ami számomra fontos már nincs energiám hétköznap is kocsmában tölteni az estéim mint ahogy régen tettem.

És igen bevallom szégyenletes dolog bizony...de ! én akkor alszom nyugodtan ha a párom mellettem fekszik, ha mellé bújhatok, és amíg a kocsmában iszogat a haverokkal addig nem tudok nyugodtan aludni...főleg ha egész nap nem látom és alig várom , hogy hozzá bújjak végre..

Kívánom, hogy minden pasinak csak ennyi baja legyen a barátnőivel, hogy alig várják, hogy hazaérjenek.

Na szóval a lényeg az nem az, hogy én nem jáok el, hanem az, hogy 33 évesen már nem igényem kocsműzni és régi random emberek miatt sokáig kinn maradni a kocsmákban mert engem nem nagyon izgatnak az emberek a barátaimon,meg a családomon kívül úgy különösebben mivel több energiám több emberre már amúgy sem nagyon lenne.

na szóval a fő gond, hogy miért vagyok féltékeny vadidegen lányokra , miért zavar.. ez az ami nagy hülyeség tőlem..de nem tudom,hogy változtassak ezen.

nem az idegesít , hogy megcsal...tudom , hogy nem csal meg nyilván..de idegesít, ha más csajokkal haverkodik, dumálgat részegen a kocsmában na .

Utolsó komolyan el kellene menned pszichiáternek , annyira jól megfogalmaztad amit érzek most.

A szintlépés...pont tegnap gondoltam erre , és ugyanez a mondat fogalmazódott meg bennem , amit leírtál egy kocsmai kiruccanás után amin kivételesen én is részt vettem.

Sajnos egy ilyen kapcsolatom volt már anno sok-sok éve.

Most megint ezt érzem...hogy én szintet léptem, már nem erre vágyom, már más tesz boldoggá, de ő még maradt ugyanabban ahol anno is volt.

Ő is sokat változott amúgy, szóval én megértem, hogy jól esik neki kimenni a haverokkal iszogatni , de úgy látom ebben a társaságban valami nagyon nem stimmel és ezek az emberek nem fognak szintet lépni mostanában ..( értsd: család, gyerekek, értelmes programok). Marad a kocsmázás , menni egyik helyről a másikra mert igazából már rajuk is néha azt látom, hogy sehol nem érzik igazán jól magukat, de hajtja őket a vérük, hogy ismerkedni kell, meg kell adni a lehetőséget, hogy ismerkedjenek..ehelyett persze csak isznak , beszélgetnek , álldogálnak a hidegben és várják , hogy valamelyik 20 éves egyetemista kislány felszedje őket...( rájöhetett mindenki , hogy a társaságunkban mindenki szingli 30-as).

Ahogy tegnap kinn álldogáltunk a kocsma előtt, és mesélte az egyik haver, hogy tegnap egy 20 éves lánnyal randizott, arra gondoltam, hogy úristen hol vagyok...mi történik körülöttem...

Ok nyilván 10 év korkülönbség nem sok, de ezek az egyetemista lányok úgy látom a legtöbb csak bulikázna folyton, isznak , tanulnak vizsgáznak persze lehet belőle komoly kapcsolat de ahogy tapasztaltam az eddigi ismereteim alapján a legtöbb 30 -as pasi csak ráfázott az ilyen 20 éves lánykákkal.

Én tényleg nem értem milyen világ lett.

Persze szeretnék én is lassan gyereket, de így egy ilyen társasággal egy ilyen párral nagyon nem érzem azt , hogy jó lenne ha most jönne a gyermekáldás...mivel a barátaink még mindig a kocsmázásban vannak, messze van mindegyik a gyermekvállalástól, ezért ergo ha lenne egy baba akkor eltűnnének és attól tartok a párom is gyakran ugyanúgy eljárna velük..miközben ha gyerekes barátaink lennének akkor csinálhatnánk értelmes délutáni programokat, és nem feltétlen a menjünk este kocsmázni lenne a program.

Amúgy is engem így már 30 felett ezek a programok töltenek fel..városnézés, múzeumlátogatás, kirándulás bármi ami értelmes.

Ne értsétek félre szeretek beülni a barátokkal beszélgetni, és annyiban változott is a helyzet, hogy mostanában hajnali 2 -3 helyett már csak éjfélig fél 1-ig vagyunk kinn, dehát másnap kelni kell hétvégén is és én egyre fáradtabb és frusztráltabb leszek, mert a hétvégéken nem feltöltődöm, hanem úgy élem meg mint egy kötelező letudni való programot és lassan jobban szeretem a hétköznapokat mint a hétvégéket amiket régen annyira vártam.

Igazából azt látom , hogy a mai generációval vannak gondok, vagy talán csak a mi társaságunk ilyen fogalmam nincs...de sokszor azt én érzem, hogy ez nem normális.

pedig alapból nagyon szeretek a barátokkal lenni, de ugye hétvégén is mindenki este ér rá, ha kirándulásról van szó akkor 10 -ből max 2 jönne vagy annyi se..mindenki este akar mindent...nem tudom.

Hát igen..azt nem tudom, hogy most mi legyen hogyan tovább.

Alkalmazkodjak én , vagy próbáljak valamit kitalálni , hogy jobb legyen.

A párom eléggé rugalmas, szóval talán rajtam múlik, hogy változtassak ezen.

Csak nem tudom , hogy csináljam.

Eddig annyit próbáltam tenni, hogy ha már besokalltam akkor kitaláltam,hogy menjünk el egy hétvégére valahova de ezek vagy nem jöttek össze vagy a legutóbbi alkalommal a családja volt akik nem foglalkozva vele, hogy programot terveztünk csináltak egy kettesben levős program helyett egy egész napos családi programot, úgyhogy mire este 8 ra kettesben maradtunk a szálláson , addigra már nem volt kedvünk semmihez, se beszélgetni semmi mert idegesek voltunk mindketten szóval csak egy fárasztó hétvége lett a kettesben eltöltött romantikus hétvége helyett..úgyhogy ez az utolsó hétvége után már elment a kedvem ettől a szervezéstől , hogy elmeneküljünk valahova mert belefáradtam , hogy csak próbálkozom próbálkozom de az sem jön össze sajnos.

És ezek a hétvégék is ha eltervezem , hogy menjünk el valahova mind azért vannak, mert ha itthon maradunk akkor jönnek a telefonok sorban , hogy mit csinálunk , este város és garantáltan ugyanaz lesz a program mint minden péntek szombaton amitől már előre rosszul vagyok.

Néha úgy szeretnék elmenni messzire valahova vele, hogy hagyjon minket mindenki kicsit békén, és boldoguljanak nélkülünk a hétvégén.

A baj az , hogy erre csak én vágyom , ő mindig boldog...bárhol vagyunk , bármit csinálunk...

csak én érzem kötelességnek a hétvégéket..

nem tudom...már nem is akarom megszervezni a hétvégéket, meg szállásokat keresgélni mert ugye nincs sok időm .. készülök egy vizsgára munka mellett iskolába járok mellette a házimunka egyszerűen már nincs erőm a szervezkedéshez...inkább akkor maradok a megszokott menjünk ki a városba programnál és ülök mosolyogva , érdeklődve miközben úgy érzem, hogy folyton egy álarcot hordok és csak húzza le a mostanában amúgy is kevés energiámat a barátokkal eltöltött kocsmai program..pedig szeretem a barátinkat, de a hangos kocsmában úgysem tudunk úgy beszélgetni egyszerűen már fárasztó.

A kirándulásokat mindig élveztem velük, és hiányoznak ezek a programok, de ilyenre nehéz rávenni őket szóval..ez van.