Férfiak! Ti minek vélnétek egy ilyen levelet? Szánalmasnak, esetleg örülnétek neki?

Attól függ mikor volt ez. Ha egyik napról a másikra, egyrészt nem vennélek komolyan, másrészt haragudnék rád azért, hogy ahelyett, hogy csak egy kicsi empátia kellett volna tőled, helyette minden szarral megterhelted a kapcsolatot és emiatt mi már kitörölhetjük vele a seggünket, mint pár, mert a kövi kapcsolataid lehet jobbak lesznek ezáltal, de mi csak egymás körül jojóznánk, amit egyikünk sem érdemelne meg. Én pl idővel megbékélnék, de vissza nem kapnál úgymond.

32/f

Még talán annyi, hogy ez egy fontos tanulság, amit le kellett vonnod és csak profitálhatsz belőle hosszútávon. Hiába haragudnék az időzítés miatt, szánalmasnak semmiképpen nem tartanám.

32/f

Maga a levél nem szánalmas, sőt ha tényleg Te hibáztál akkor igenis értékelném, hogy beláttad és bocsánatot kértél.

Hogy visszajönnék e az más dolog. A konkrétumokat nem ismerve nehéz megmondani. A történtekről függene. Attól, hogy volt e valami megbocsáthatatlan vagy olyan dolog ami nekem nem "fér bele"..

De maga a levél az okés..

Nőként én is könyörögtem,bocsánatot kértem és porig aláztam magam.

Én szánalmadnak éreztem,gyűlöltem magam.

Szerinte nem volt szánalmas,örült,hogy őszinte voltam

Erre nehez mit mondani, mert sok dologtol fugg. Az, hogy az ember onvizsgalatot tart, majd utana oszinten megirja, hogy mit hogyan latott, az nem luzer dolog, hanem tiszteletre melto.

Az mas kerdes, hogy ezek utan van-e visszaut. Fugg attol, hogy hol alltatok, amikor a szakitas mellett dontottetek, es azokat a problemakra, amik felmerultek, van-e mukodo terved megoldani. En azt gondolom, hogyha mar szakitasig jut egy kapcsolat, ott mar vege. Annak soha nem szabadna megtortennie. Az ujrakezdesekben nem hiszek.

43F