Mit tegyek ha a szüleivel ennyire rossz a viszonyom?

Lassan másfél éve leszünk együtt a párommal de nem tudtam megszokni náluk. Hozzánk sose jöhetett senki több napra mert szüleim ezt nem szeretnék így marad mindig hogy én megyek hozzájuk. Kapcsolatunk elején még annyira szívesen mentem ki és sokkal boldogabb is vtam. Ennek főként sztem az az oka hogy nem dolgoztam sehol, mivel akkor járt le a szerződésem az előző munkahelyemen. Mindenre jutott időm itthon és pénteken már mentem ki vasárnap meg haza mert párom ugye dolgozott. Jó volt hogy itthon is tudtam lenni elmehettem bárhova meg párommal is sokkal több közös programot csináltunk. Aztán mikor júniusban ugyanoda felvettek ahol ő dolgozik így megváltoztak a dolgok. Csak szombaton tudtam kimenni mert az itthoni teendőimet is meg kellett csinálnom de sokat meg nem tudtam náluk lenni így kedden vagy szerdán már haza is jöttem. Szülei (főleg anyuka) lassan egyre többször mondta a szemembe hogy ők nem értik miért megyek haza mindig miért nem költözök hozzájuk. Kétszer úgy megbántott mert a szemembe mondta hogy én mennyire visszafogott zárkózott csendes vagyok hogy sírtam miatta. Igen sajnos én mindig ilyen voltam és nagyon nehezen nyílok meg mások előtt ami az egész életemre kihat. Próbáltam már rajta változtatni de nem megy max csak segítséggel menne. Sajnos ennyi idő után sem tudtam otthon érezni magam náluk összebarátkozni velük ami őket már nagyon zavarja. Páromnak is feltűnt ez és panaszkodok is neki egyre többet hogy olyan jó lenne különmenni. Itthon sokkal nyugodtabbnak érzem magam mindenem itt van ott meg egyre jobban szorongok ha ki kell mennem. Folyamatosan attól félek jajj csak kedd reggel még ne kérdezze anyuka hogy na jössz ki. Nem merem neki azt mondani nem jövök ki mert nem szeretek megbántani senkit de így meg egyre jobban megutálnak. Nagyon sok olyan megjegyzést tett már ami belém égett és ezért se szívesen megyek már ki. Amikor egyszer mostam porszivoztam azért is belém kötött hogy máskor többet várjak össze meg minek porszívózok. A főzés is zavarja hogy gondjaim vannak még ezzel. Ami a legjobban bántott hogy azt mondta reméli a gyerekünk azért fog beszélni nem lesz csendes bár minden a szülőkön múlik. Folyton kérdezi mikor lesz unoka de közbe meg sztem nem is engem képzel el a fia mellé. Lassan ott tartok hogy már hétvégére sincs kedvem kimenni mert alig várom hogy hazajöhessek.

Párom albiba nem szívesen akar menni mert nem éri meg lakásra meg lehet még egy évet várni kellene. Őszre tervezzük hogy valami lesz de ennyi hónapot így nem tudom kibírok e.