Nem akarok együtt élni a szüleivel, most tényleg én vagyok a rossz?

Az ilyen kérdésekről mindig eszembe jutnak az itteni szülőkkel élők akik szerint hülye aki azt hiszi az ilyen férfit nem lehet majd kirobbantani otthonról aztán százával jönnek az ilyen példák.

Szerintem nagyon jól döntöttél és tarts is ki mellette. Én még olyan együttélést nem láttam ahol nem megy a szurka piszka állandóan. Az meg csak megrontja a békés kapcsolatokat a családdal. Tartsd magad az albérlethez. Azért veszi személyes sértésnek mert anyuci szent a szemében. Lehet tévedek de a nagy összeköltözés után is szerintem mindig te lennél a hülyének beállítva aki nem képes az együttélésre. Felnőtt ember lépjen csak ki a szülői házból. Azt hogy ezt hogyan tudnád megmagyarázni neki nem tudom. Szerintem sehogy. Sőt azon se lennék meglepődve ha sikerül az albérletre rá bírni ott is előhozná hogy bezzeg ha otthon laknátok. Szerintem az alap gondolkodás módjával van baj.

Nem tudom, mit nem ért ezen a párod. Ott te lennél a vendég, bármennyire is a társadról van szó, tőled várnák el az alkalmazkodást. Neki persze, hogy egyszerűbb, hiszen a saját szüleiről van szó.

Az albérlet sokkal jobb megoldás, még ha többe is kerül. A szülőktől távol könnyebb megismerni a másik egyéniségét, azt, hogy alkalmas-e az önálló életvitelre.

Látod, nálatok már összeköltözni se kell. Így is kiderült, hogy a fontos kérdésekben nem tudtok dűlőre jutni, és ahelyett, hogy megvizsgálná a te álláspontod, egyből kikiált téged hibásnak.

Megspóroltátok egy ház árát!

Ennek a kapcsolatnak nincs sok jövője.

Szülőkkel nem jó együtt élni. Más generáció, más szokások. Nekem volt benne részem. Az előző párkapcsolatomban. Hát még is bántam mint a kutya amelyik kilencet kölkezik.Ráadásul a párom is hasonlóan gondolkodott mint a tiéd, és anyuci pici fia volt. Bár akkor még 22 éves voltam. Na aztán mikor felhoztam a páromnak hogy albérletbe szeretnék vele költözni akkor egyből ment az anyjához hogy elakarok költözni. Na ott aztán voltam a hülyétől elkezdve minden. Hamar véget is vetettem a kapcsolatuknak.

Most is anyosékkal egyfedél alatt lakunk házas vagyok és gyerek is van. De most külön költözünk végre. Pedig imádom anyósomékat. De külön jobb.

Tarts ki a véleményed mellett. Ha most odaköltözöl pokol lesz az életed egy idő után.

Te jol látod a dolgokat. Reálisan. A párod meg senkivel nem lakott ezekszerint külön háztartásban? Ill. Egyutt az o szüleinel?

Miert nem próbálja meg, h kulonkoltozik veled egy albiba? A penz miatt?

Valoban igaz, h egy szuper kapcsolat is remesse tud válni, ha egyutt laknak a felek pont abbol, amiket leírtál. Es ez nem az, h ördögöt festesz a falra, hanem tény.

Azert en mégegyszer nekimennek ennek a témának, hatha menet közben meggondolja magat es raszanja magat a kulonkoltozesre. Ha meg nem, ennyire ragaszkodik ehhez az állapothoz, erdemes elgondolkodni, h hova tart ez a kapcsolat.

Akkor nem lenne bajom ezzel, ha a nyári konyhát át lehetne alakítani egy pici közös lakássá. Nem lenne drága behúzni a vizet, egy pici fürdőszobát és egy mini konyhát kialakítani. Így ha együtt is éltek a szülőkkel, van egy elszeparált részetek, ahol azt csináltok, amit akartok.

Én egyébként nemhogy a párom szüleihez nem költöznék, a sajátomékhoz sem. Nagyon szeretem őket és jó a viszonyunk, de egy párkapcsolatot ne a szülei nyakába tegye az ember. Szárny bontogatás, a közös élet "kipróbálása", amit jelentősen megnehezít szerintem, ha egy pár nem csinálhat saját kontóra a közös otthonában bármit. Arról nem is beszélve, hogy ez nem közös otthon, hanem a párod családjának otthona, ahova te beköltöztél.

Szóval azt gondolom igazad van!

Próbáljatok meg csak egy szobát kivenni. Ott sem lehettek kettesben, nem a tiétek az egész lakás, még is merőben más a viszony a lakótársakkal, mint a családdal. Egyenrangú fél vagy te is, ő is és a lakótárs is.