HÖLGYEK, ez tényleg így van?

Azért számomra kérdés lenne, hogy mégis mit lehet azzal a munkával keresni, vagy lehet-e egyáltalán, vagy megváltona-e az életünk.

Én pl. az említett példák közül egynek sem örülnék, de nem azért, mert jaj, kevesebb pénz lesz. A kocsidolgot letojom, tömegközlekedem amúgy is, nem is akarok kocsit :D.

Viszont:

1) Én Bp.-ről nem vagyok hajlandó elköltözni, és ezt amikor ismerkedem, akkor max. 2. randin el is mondom. Ha odaállna elém az illető, és elkezdené, hogy ő vidékre akar menni juhásznak vagy a Balatonra természetvédelmi őrnek vagy mondjuk lángossütőnek, akkor azt mondanám, hogy itt van a vége. Nekem ez fontos, hogy itt éljek, és tudja is az illető. Innentől kezdve meg nem fair, hogy rám akarja kényszeríteni.

De ha mondjuk teszem azt, IT programozó helyett autószerelő akarna lenni vagy food truckot üzemeltetni itt Bp.-n, akkor nem lennék minden esetben a dolog ellen.

Ugyanígy, nekem a távkapcsolat nem játszik. Ha kamionos lenne, látnám kb. 2hetente 3 napra, az nekem nem pálya.

Nyilván ha az adott munkahely lélekölő, akkor váltani kell. De az sem mindegy, mennyivel keresne kevesebbet. Az hogy nem luxusban élünk, társadalmi szintünk csökkene, nem zavarna. Ha nekem kellene 3 hónapnál tovább kitartanom agy effektíve a számlákat nem tudnánk befizetni, az zavarna. Pl. ha a standupot nulla tapasztalattal kezdi el, és csak ingyen haknikat csinálni, hátha felfedezi a Showder Klub, az igenis zavarna. Illetve azért legyen annyi önkritikája, hogy belássa, mi az, ami működőképes (pl. ne akarjon influenszer lenni, ha nem képes érdekesen beszélni és nincsen kapcsolatrendszere; ne akarjon 35 évesen tapasztalat nélkül autóversenyző lenni, nulla hanggal rocksztár).

Sztem sokan azért vágják erre azonnal, hogy igen, mert mindenkibe bele van nevelve, hogy akkor szereted igazán a párod, ha tök mit csinál, úgy fogadod el, ahogy van. Ez szerintem hülyeség. Fontos, hogy a saját érdekeinket is szem előtt tartsuk.

Igen támogatnám,hogy váltson,ha nem érzi jól magát,vagy teljesen más vágyi vannak.A felsorolt peéldák közyül eyed7l a juhász dolgot annyira nem értékelném,viszont az ő élete!Neked ùgy látszik fingod nincs róla milyen rossz környezetben dolgozni,mekkora lélekromboló.

Amùgyis normál körülmények közt nem a férfi fizetéséből élek,tehát a cinikus kis leveled miszerint nem tudja befizetni a számlát meglehetősen nevetséges!

15- Bocs már,de nem az volt a kérdés hogy kilép a munkahelyéről,hogy valami álmot kergessen,és a farkát lóbálja amíg kamionos vagy juhász,vagy erdész nem válik belőle.És igenis a számlákat ki tudom fizetni,ùgyhogy nem kell hülye levélkéket írogatni.Amùgy sem családról meg 6 gyerekről volt szó,hanem a pasimról.

Egyébk3nt meg sajna válhat munkanélkülivé is valaki.Akkor ugyan ùgy ki kell tartani a másik mellett.

Nálunk az a helyzet, hogy én mondtam a férjemnek, hogy váltson munkahelyet, mert nem éri meg sokat keresni, de minden nap idegbetegen hazajönni.

Abba ő sem ment bele, hogy olyan szinten csökkenjen a bevétel, hogy pl.autónk ne legyen vagy elköltözzünk kertes házból egy garzonba.

De én az átmeneti időszakban vállaltam plusz munkát (akkor is, ha nem tetszett neki és sokat motyogott miatta). Nála már olyan szintű volt az idegesség a munkaidő végére, hogy fizikai tünetei is voltak, akkor mondtam, hogy nem éri meg 32 évesen feldobni a talpát egy ilyen munkáért.

Mondjuk én minden további nélkül leköltöznék vidékre, ha azt mondaná, hogy juhász szeretne lenni. :D

Nyilván egyik munkahely sem tökéletes, de én támogatnám abban, hogy lépjen ha ennyire nem tetszik neki valami, maximum összehúzzuk a nadrágszíjat addig vagy megint bevállalok plusz munkát.

Ha egy adott szintnél nem esik lejjebb tartósan a bevétele, akkor felőlem azt csinál, amit csak szeretne.

Fontos az adott szint, és fontos a tartósan is. Támogatom, ha rövid ideig munkanélküli, ha képzi magát, van fény az alagút végén, de addig az én fizumból kell élnünk. Azt is, ha azt mondja, hogy az ő nyugalma megér annyit, hogy akkor mostantól csak XFtot keres havonta, ahol az X egy a lakóhelyünkön nagyjából átlagközeli fizetés, szándékosan nem akarok számokat írni. De nem támogatom, ha azt mondja, ő most nem akar egy ideig dolgozni, mert tele van a töke, és csak lógatja otthon, nem keres másik állást, nem tanul. Nem támogatom, hogy gombokért dolgozzon, és a család megélhetését tartósan veszélyeztesse, mert akkor az azt jelenti, hogy önmagát a gyereke elé helyezte (én ebből a szempontból nem számolom magam).

A költözés másik téma, meg kell beszélni. Ha jobb helyre költöznénk, benne lennék. De vidékre pásztorkodni? Kizárt.

Na jó, itt azért több dolog keveredik.

A pénz nem akadály, ugyanis nekem is van keresetem. És elhiheted, hogy a legtöbb nő inkább belemenne a kevesebb bevételbe, csak ne a stressz miatt egyre elviselhetetlenebbé váló férjét kelljen kerülgetnie. Gondolj bele, itt is rengeteg olyan kérdés van, hogy "Mit tegyek, a férjem folyton dolgozik, alig van otthon, nincs türelme a gyerekhez, ..." de viszonylag kevés, aki azon panaszkodik, hogy a férje túl keveset keres - inkább a férfiak szoktak a feleségükre panaszkodni emiatt.

Másik oldalról a költözésbe már én sem mennék bele. Az én munkám itt van Budapesten, építem a karrierem, hadd ne kelljen magyarázni.