A páromat 17 éves koráig ha verte az apja, az mennyire durva?

Durva.

És ezzel most mit kezdjen itt a gyakori népség ?

Az anyámat még 24 évesen is megverte.Sok ilyen van.Most akkor mi legyen?

4# Haha.Vicces vagy.Ezek szerint szerencsés vagy,mert nem bántalmaztak a szüleid.Ez ùgy működik,hogy gyerek kora óta veri,tehát ebben nő fel!Van aki azt hiszi ez a normális,vagy csak fél.A kisebbség képes lázadni max.Ez nem ùgy működik az ilyen családokban,ahogy Te hiszed,hogy a gyerek neveli a szülőt!És az hogy eltűri az meg az ő hibája.(3)

#4 tipikus áldozathibáztatás. Ha valakit elgázolnak, az is az ő hibája, minek ment utcára, na meg akit megerőszakolnak, az is minek született nőnek. Olyan könnyű olyasmiről okoskodni, amit nem éltél át.

Mi köze ennek a párkapcsolati problémákhoz?

Igen, alapjaiban határozza meg a felnőttkort a gyermekkori bántalmazottság, ezt jól látod. A gondolkodásmódot, a reakcióit, azt hogy mire érzékeny, a kötődésre és bizalomra való képességét, az önértékelését, magabiztosságát és ezek által a "sorsát" úgy összességében. Azonban fontos szem előtt tartanod, hogy Te nem lehetsz a terapeutája. Amint "segítőként" lépnél fel a kapcsolatotokban, úgy rögtön megsérül az egyenlőség elve... Tehát kibillen az egyensúly, ha Te vagy az önjelölt segítő, ő meg a szegény, megsegítendő áldozat. A legjobb az lenne, ha a lány találna egy neki jól működő terápiát és a különféle menekülési taktikák helyett szépen végigmenne azon az önismereti úton, amivel feltárhatja mindazt a rosszat, amit a gyerekkorában tapasztaltak ültettek el benne. Ez az egyetlen út arra, hogy ezek tényleg eltűnjenek az életéből. Tipikus menekülési taktikák pl.: elfelejtettem, megbocsátottam, nem érdekel, nem állok többet szóba vele (a bántalmazóval), túl vagyok rajta stb. Amíg nincs ez "hivatalosan", profi vezetővel feldolgozva, addig úgy megy az aknamunka a háttérben, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Addig a lány nem a saját életét éli, hanem azt az eltorzított életet, amit a bántalmazó (és az, aki tudott a bántalmazásról, de hagyta!) hagytak rá örökül. A Te érdeked is, hogy ő ezt feldolgozza, hiszen nyilván nem a faterjével akarsz párkapcsolatban lenni, de amíg ezt ő nem dolgozza fel, addig a reakcióit totál az fogja meghatározni, hogy mit élt át vagy épp miben szenvedett hiányt gyerekként. Úgyhogy szerintem felejtsd el azt, hogy majd Te valahogy ellensúlyozod az ő korai tapasztalatait, ehelyett max. biztasd, hogy keressen egy neki szimpi önismereti terápiát. Nem csak az egyéni pszichoterápia van ma már - bár az nagyon hatékony ebben - hanem sok más módszer is, akár kombinálni is lehet őket. Meg meg is ajándékozhatod egy Mérgező szülők c. könyvvel, amit egy pszichológus írt Amerikában a nyolcvanas években kb.: tele van bántalmazásos sztorival és jól mutatja, hogy milyen személyiségtorzulásokat képes okozni a bántalmazás, de azt is megmutatja, hogy igenis ki lehet jönni belőle.