Lányok, bejönnek nektek a cinikus pasik?

Szeretem, ha vki tud cinikus is lenni és érti a cinizmust, de ha mindig az, azt nem. Vannak olyan ismerőseim, akik havernak jók, de megőrülnék mellettük párkapcsolatban, mert sokszor nem tudom eldönteni, mikor mondják komolyan és mikor viccelnek, még úgy is, hogy elég régóta ismerem őket, mert olyan fapofával beszélnek... olyan dolgokat, amiket... hát kinézem belőlük, hogy komolyan is gondolhatnak. És ilyenkor megfordul a fejemben, hogyha esetleg látják az arcomon, hogy megdöbbenek, és utána jön, hogy hát nem értem-e a viccet, hogy biztos hogy vicc volt-e, és nemcsak azért mondják ezt, mert azt meg nem akarják, hogy megsértődjön bárki is rajtuk.

Meg nekem az sem szimpatikus, hogy vki mindenkit úgy kezel, hogy addig, amíg nem bizonyítja be, addig biztos rossz.

Az örök optimizmust mondjuk utálom. Persze, vonzó, ha valaki tud lelkesedni dolgokért, mosolyogni, nem veszi el az élettől a kedvem, mert én sem vagyok egy folyton fancsali, életutáló emberke (még úgy sem, hogy hajlamos vagyok a depresszióra)... de amikor vki folyton vigyorog, meg akkor is nyomatja ezt a szánsájn-hepinesz-"good vibes only" szöveget, amikor nagyon rossz dolgok történnek, és nem engedi, hogy a rossz érzéseket akár én, akár ő, megéljük, az nekem még inkább antipatikus.

Csak, ha gazdag!

Egy pénzes pasi lehet cinikus .... akár még agresszív is, csak az anyagi létbiztonságot teremtse meg!!!