Teged elso randin mi fog meg a randipartneredben? Fokepp belso tulajdonsagokra gondolok, amivel jo benyomast keltenek benned

Mi moziban voltunk, de szerintem nem ideális randihelyszín. Film közben nem tudsz beszélgetni, nem tudod megismerni a másikat.

Én a kávézásra voksolnék első randinak. Le lehet ülni, beszélgetni és nem drága program.

Az fogott meg benne, hogy határozott volt. Írt, hogy van egy film ami érdekli, megnézem-e vele. Mikor igent mondtam, mindent leszervezett. Jegyet vett, szólt mikorra készüljek el, értem jött, hazahozott. Út közben beszélgettünk, sok közös téma volt.

(Azóta eltelt pár év és pont fordítva működünk, én szervezek és foglalok mindent, de ez mellékes.)

Egyébként nem lett volna negatívum, ha nincs autója. Sőt, én arra számítottam, hogy busszal megyünk.

A program tulajdonképpen teljesen mindegy. Valami olyat érdemes első találkozásra szervezni, ami nem tart sokáig, és amiből könnyű menekülni (kávézás, séta a parkban, ilyenek, semmiképpen sem egy vadvízi evezés valahol a hegyekben, hiába tűnik izgalmasabb programnak). De amitől a legsnasszabb program is izgalmas és érdekes lesz, az a kettőtök személye és a köztetek érezhető vonzalom megléte/nemléte. Ha érdekesek vagytok egymásnak, megtaláljátok a közös hangot, akkor pár óra parkban sétálásról is úgy mentek haza, hogy ez igen, ez volt aztán a király randi, míg ha csak vontatottan beszélgettek, nem megy a társalgás, nem hangolódtok egymásra, akkor akármilyen izgalmas és tökéletes első randit is rittyentesz, csalódás lesz a vége.

A témáknál ugyanez. Beszélgethettek ti a méhek életciklusáról is, ha az mindkettőtöket érdekel és természetesen merült fel a téma a találkozásotok alatt, de előhozakodhatsz valami nagyon izgalmas csillagászati felfedezéssel is, ha a randipartnered történetesen az nem érdekli és előtte egyébként is az előző napi vacsoráról beszéltetek.

Amúgy engem első találkozáskor a másik humora, gesztusai, szóhasználata és az önbizalma, amivel ezeket előadja, fog meg leginkább. Ezek teljesen függetlenek minden körülménytől és részlettől.

Hibás a feltevésed.

Mindig a külső fog meg.

Ez adja a vonzalmat.

Ennek hiánya miatt nem szokott lenni 1-2 randi után folytatás.

Ha tényleg bejön valaki, akkor majdnem mindegy hogy milyen, nagyon ostobának vagy türhő parasztnak kell lennie, hogy kiábrándulj belőle.

Ideális program jó időben egy séta és/vagy kávézás (utóbbi persze rossz időben is jó).

Nem drága, könnyen kivitelezhető. Nekem tetszik ha egy férfi, ahogy előttem is írtak, határozott de nem erőszakos.

Plusz mivel imádok kávézni, ezért nálam ezzel könnyen be lehet vágódni, jól lehet beszelgetni.

Ami megfog általában is az emberekben, ha intelligens, okos, jó a humora, (szerencsés eset ha hasonló a humorunk de ez ugye nem jó v rossz tulajdonság), udvarias. Utóbbi nem ilyan nyálas módon, nem kell hogy kihúzza a széket vagy ilyesmi, de ha pl megtartja az ajtót jól esik, meg úgy összességeben viselkedésében udvarias.

Lehet sokan le fognak pontozni, de nekem jól esik ha egy kávéra meghív. Nyilván én udvariasságból felajánlom hogy fizetem a sajátom, visszautasítom hogy ő fizessen, de egy nőnek jól esik, ha erre a férfi azt mondja, nem, ő állja. Ilyenkor nyilván én meg nem a legdrágább dolgot fogom kérni. Nem vagyok aranyásó, de az sokat elmond, hogy egy férfi hogyan viselkedik egy ilyen helyzetben. Ezzel én nem a pénzére utazom. Legközelebb, visszahívom, ha van masodik randi.

Elsősorban az intellektusa. Nem szeretem, ha egy randihelyszín túlspilázott, nem szeretem, ha az első randin konkrét programra kell mennem. Azt szerintem az ember csinálja azzal, akit már valamennyire ismer. Nekem mindig az volt az ideális, ha valami kevésbé ingerteli helyen tudtunk találkozni és egy ital (esetleg könnyű étel) társaságában beszélgethettünk. Az iszogatós randik ellen sem vagyok, de elsősorban kávézgatásra, teázgatásra gondolok.

Azzal lehet megfogni első randin, ha a másik fél megvillantja az intellektusát. Nem érdekel, hogy mennyire művelt, az sokkal inkább, hogy mennyire használja az agyát. Mindig is azt néztem, hogy valaki hogy hasznosítja az információt, hogy gondolkodik, mennyire képes értelmesen, tartalmasan válaszolni nekem, ha én is így beszélek hozzá. Mennyire tudunk leragadni egy témánál és elmélyedni benne, össze-vissza faggatózás meg témákban való felszínes ugrálás nélkül. Szeretek olyan dolgokról beszélni, amiről a legtöbb embernek van fogalma, elképzelése: aktuális eseményekről, morális kérdésekről, megosztó, de emberi témákról, amik érinthetnek elveket, jogokat, filozófiát, pszichét, politikát, miegymás. Ha hasonló a szakmánk, akár onnan is jöhet pár érdekes felvetés, ezt nem erőltetem, de egy jó opció. Ha sportol valamit, akkor azzal is ugyanez a helyzet. Én szeretek megvitatni dolgokat és nincs ellenemre, ha a másik fél szimpla egyetértés helyett hozzátesz a gondolataimhoz vagy akár ellenvéleményt formál. Számomra ez az izgalmas, igazából kicsit ez is hozott erre az oldalra is.

Hogy lesz-e folytatás, az nyilván attól is függ, hogy mennyire tartunk egy irányba, erre úgy gondolom, nem lehet és nem is kell hatással lenni. Viszont önmagában az, ha valakivel várom a következő találkozást, mert úgy megyek haza az előzőről, hogy csomó gondolatom van, amit még megosztanék az illetővel és csak gyűlik és gyűlik, amíg újra nem találkozunk, na az számomra ez az "ő az igazi" érzés (feltételezve, hogy külsőre legalább semleges). Ha nagyon különbözünk, barátként akkor is nyitott lennék rá valószínűleg, mert egyszerűen szeretem az ilyen embereket. De ha nem, akkor valószínűleg mással már nem mennék olyan lelkesen randizni, mint vele. Vagy egyáltalán.

Lényeg, hogy a,randi még csak véletlenül se legyen állásinterjú szerű. Legyen benne spontaneitás és ne legyünk zavarban.

Jó egy kellemes séta valami csendesebb helyen, mondjuk egy parkban, vagy vízparton. Beszélgetni csak úgy lazán, ami épp eszünkbe jut, aztán beülni egy kellemes helyre egy kávéra, sütire, vagy egy szellős teraszra egy finom borral.

Engem a kedvességgel lehet megfogni. Ha harmóniát érzek kettőnk között. Ha még nincs is épp mit mondanunk, akkor is jó együtt, mert képes elérni, hogy olyan legyen minden, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Hogy nem érzem egy percig sem azt, hogy meg kell ismerem, mert idegen.