Nárcisztikus szociopataként lehet párkapcsolatom?

Ennek a kérdésnek nincs igazán értelme. Azért te is tudhatod, hogy egy csomóan láttuk már naponta a kérdéseid és nem teljesen úgy vannak a dolgok, ahogy írod.

Vannak érzéseid. Irigy vagy, rosszindulatú. A szerelemre is vágysz. Elég sok panaszkodós kérdésnél éreztük ám ezt.

Ha eddig találtál szexre csajt, akkor ezután is találsz. Így meg, mi értelme a kérdésednek?

És nem, nem vagy jó beszélgetőpartner. Indulatos és önző vagy. Viccesnek sem tart szerintem itt senki.

Régen volt pszichopata fórum angol nyelven, már sehol nem találom, talán eltüntették... Ott írt valaki egy nagyon találót az egyik hozzászólásban ami egy olyan kérdés feszegetésénél jött elő, hogy miért emeli piedesztálra a társadalom a Dark Triad-os embereket, hogy Hannibal Lecter meg Bernie Madoff meg Sztálin meg Hitler meg stb. hogy szinte már tök rosszul érezzük magunkat, hogy nem elég, hogy átlagosak vagyunk, de még rejtőzködnünk is kell.

Meg, hogy annyi érzelemvezérelt ember mond dühből meg indulatból dolgokat, miközben mi pontosan tudjuk magunkról, hogy velük ellentétben nincsen bennünk belső gát, ezért tudatosan kerüljük az olyan szituációkat, ahol valakivel ki kéne ásni a csatabárdot.

És hogy a mesteri manipulátorság egyfajta túlélési kényszer volt, amit gyerekkortól meg kellett tanulnunk, mert 5 évesen még csak leszidtak, hogy miért beleztünk ki egy macskát, 11 évesen is csak pszichológushoz küldtek, amikor hibáztunk és a gyűlölt osztálytársunk az utolsó pillanatban elugrott, miközben "véletlenül" rá akartuk dönteni a medicinlabdás vasszekrényt és ilyenkor őszintén úgy kellett tennünk, mintha átéreznénk a tetteink súlyát és megbánást tanúsítani.

Felnőttként pedig sokkal erkölcsösebbek és morálisabbak vagyunk, mint bármilyen érzelemvezérelt hangya, azért vagyunk cinikusak, mert a társadalom selejtekből áll.

És éppen ezért inkább rejtőzködünk, átlagos munkát végzünk, átlagos életet élünk, mert a szoros barátság vagy párkapcsolat hatalmas teher lenne számunkra, mert folyamatosan színészkednünk kellene, mert a többségi társadalom nem értené meg, elítélne attól, ami legbelül van bennünk.

Pedig legtöbbünk szerintem öncélúan sosem akart senkinek ártani. Ha gyerekként kivégzünk egy macskát akkor már kis pszichopata férgek vagyunk, mert megrágja a vezetéket és kíváncsiak vagyunk, hogy mi van benne legbelül. Amikor egy felnőtt kutató a fájdalomreceptorokat vizsgálja és kínozza a patkányt, az tök korrekt, mert egy magasabb cél érdekében történik. Amikor a gyerek összefirkálja a tapétát, hogy "Bocsánat, anya" az is milyen megható, pedig sokkal nagyobb kár keletkezik belőle, mint egy macska, amit más országokban levágnak és megesznek.

Ha nem érzünk megbánást, mert aki bántott minket és ellenséges volt vagy csúfolt azt ki akarjuk végezni, úgyis sok ember van a Földön és csak kártékonyak vagyunk az élővilágra meg mindenre, akkor is pszicho gyilkosok vagyunk, börtönben a helyünk.

Ha a katona parancsra kivégez egy civil falut, akkor az önvédelem, mert késsel támadt neki, akinek épp lerombolta az életterét az a pár gránát, amit pár órája dobtak el.

Ha a politikus olyan döntést hoz, ami miatt emberek halnak meg, akkor az velejárója a politikai szakmának. Ha valaki azt mondja, hogy igaza volt Thanosnak és tényleg túl vagyunk népesedve és nem kéne még segélyeket meg élelmiszercsomagokat meg gyógyszereket küldeni olyan helyre, ahol így is nyomor van, akkor kegyetlen szociopata állatok vagyunk.

Úgyhogy inkább nem is akarok párkapcsolatot sem, mert úgysem lenne lány, aki ezt megértené.

te multkor meg hazasodni akartal, nem? egyebkent annyira jo szinesz nem lehetsz, mert itt nagyon nem sikerult normalisnak tunni.

ha tenyleg jo beszelgetopartner lennel meg vicces, akkor siman talaltal volna szexre is not. mivel 30 evig nem talaltal EGYETLEN darabot sem, lehet at kene gondolni, hogy megsem vagy olyan jo parti, mint amilyennek hiszed magad.