20 éves lány vagyok, vajon lehet esélyem egy 48 éves nőnél?

Nem tehetek róla, menthetetlenül beleszerettem. Egyáltalán szerelem lehet, amit érzek? Ha éppen huncutabb hangulatomban vagyok, akkor hálószobában zajló dolgokról fantáziálok vele kapcsolatban akár perverzebb dolgokat is, ha pedig éppen romantikus hangulat jön rám, olyankor arra gondolok, hogy szorosan összeölelkezek vele egy kanapén, ahol nincs más fény néhány gyertyán kívül és sírig tartó szerelmet esküszünk egymásnak. Van, hogy gondolatban már össze is költöztem vele.

A megismerkedésünk strandon történt. Először a vízben véletlenül egymásnak úsztunk, aztán a büfénél löktük fel majdnem egymást, azután harmadszor is szembetalálkoztunk a mosdónál, ekkor már nevetett és azt mondta, úgy látszik mi már nem tudunk létezni egymás nélkül és megkérdezte van-e kedvem beszélgetni vele. Ekkor már folyamatosan csak ő járt a fejemben, úgyhogy belementem. Meg is lepődtem magamon, hogy ilyen könnyedén és felszabadultan el tudtam vele trécselni sok mindenről, hiszen valahol kicsit nagyra nőtt óvodásnak érzem magam, de búcsúzáskor kiszaladt a számon, hogy látjuk-e még egymást? Erre somolyogva megadta a számát és annyit mondott, hogy élvezte ezt a napot.

Azóta odáig fejlődött a viszony, hogy megismerkedtünk úgymond egymás világával. Ő elhívott engem színházba, teázóba, én elhívtam őt mekibe, meg táncolni.

Egyik nap konkrétan jártam nála is, segítettem neki ház körüli munkában, közben ugyancsak beszélgettünk, azóta már viccelődünk, csipkelődünk is egymással, van, hogy megböki az orrom, meg cukorbabának becéz, amikor igazán belelendülünk a nevetésbe. Ezután megkért, hogy masszírozzam meg a vállát, vagyis ezt is afféle bizalmi dolognak vélném, legalábbis, ha nem csak a túlzott ábrándozás mondatja velem. Még annyi, hogy "puszi-puszival" az utóbbi időben köszönni illetve elköszönni egymástól.

Ti mit gondoltok mindezek alapján? Szerintetek ezek lehetnek véletlenek? Tetszhetek neki? Ő is komolyabbat akar vagy csak egy nagyon jó barátot? Lehet, hogy túlságosan beleéltem magam és csak ámítom magam, vagy éppen jól értelmezem a dolgokat és túl mimóza vagyok?

Esetleg én is hívjam meg őt magamhoz? Netán kérjem meg, hogy ő is masszírozzon meg engem? Vagy mondjam meg neki nyíltan, mit érzek, akár merjem csak úgy hirtelen megcsókolni?

Az biztos, hogy már több van köztünk egy szimpla "jó ismerős" viszonynál, de mégis, vajon jelenleg mi lehet köztünk és hová halad, lehet jó vége?