Mennyire volt hülyeség/bunkóság tőlem?

Két éve a legjobb barátom eléggé tetszett nekem, és voltak olyan pletykák, hogy én is bejövök neki. Én új suliba mentem még korábban, úgyhogy onnantól csak e-mailezgettünk, amikor találkoztunk jókat dumáltunk, meg hasonlók. Tudni kell róla, hogy amolyan cukifiú. Mindenkivel jóban volt, és elég sok lánynak tetszett... Az a lényeg, hogy az egyik üzijében kicsit zavarosan ugyan, de szerelmet vallott nekem. Nekem addigra már másik fiú tetszett, de kicsit meglepődtem, és nem akartam megbántani, szóval nem igazán irtam semmi konkrét választ, de a következő levélben már randit kért tőlem. Kedveltem, jóban voltunk, úgyhogy igent mondtam. El is mentem, ő is ott volt, és jobban sikerült az egész, mint vártam (eléggé izgultam, első randim volt). Még aznap este küldött egy sms-t, amiben elmondta hogy élvezte a délutánt és lehetne-e szó mégegy randiról, de nem válaszoltam rögtön. Megbeszéltem a dolgot a két legjobb barátnőmmel, akik közül az egyik elmondta hogy bele van zúgva a fiúba... :/

Végül elég sokáig húztam a dolgot, de amit a barátnőm mondott eléggé eldöntötte a kérdést. Válaszoltam az sms-re, és azt irtam hogy maradjunk barátok. Mert megijedtem egy kapcsolat gondolatától, igy utólag nézve a dolgot nem voltam még elég érett hozzá, és nem akartam fájdalmat okozni egy ismerősömnek se akinek tetszett a srác.

Nem sokkal később rájöttem, hogy szeretem, de már nem mertem megmondani neki.

A kérdés az, hogy nagyon bánt, hogy az egészet sms-ben intéztem el és nem személyesen. Nagyon kegyetlennek tűnik és kiderült hogy még az eset után egy évig engem szeretett. Ahányszor csak meglátom(azóta ő is abba a suliba jár, ahova én), mindig lelkiismeret furdallásom lesz, de nem tudom hogy kérhetnék bocsánatot, amikor ő már nyilvánvalóan utál engem:/

Szerintetek nagyon bunkó vagyok?