Most akkor magamat adjam vagy ne?

Akiknek nem kellesz, azok nem jók neked. Örülj neki, hogy nem kellesz nekik, csak kihasználnák a kedvességedet, és átvágnának. Pl. te szépen főzöl-mosol-takarítasz odahaza, míg a csajod épp egy bőrdzsekis motorossal kefélteti magát valahol (te persze úgy tudod, hogy a barátnőivel teázik).

Hidd el, hogy VAN olyan lány, aki a te-félét értékeli, és meg is érdemli. Mondjuk baromi kevés, az igaz.

Most nem tudom, hogy segítek-e ezzel, de én ha megismertem valakit, nem adtam ki magam könnyen.

Viszont találkoztam egy olyan férfival, aki mellett egyszerűen önmagamat adom, nem tudok más lenni. (félreértés ne essék, sosem játszottam meg magam)

Egyszerűen azt hozza ki belőlem, hogy nyugodtan lehetek önmagam, nem félek, hogy hülyeségeket mondok, csinálok. Olyan őszinteségi rohamom van (akár hazudhatnék is ha akarnék neki, de nem teszem)- azt érzem, hogy nyugodtan elmondhatok neki bármit. (nem járunk, nincs köztünk semmi)

Én sem tudom, hogy miért,de ez van.

És még mielőtt valaki azt mondaná, hogy könnyen kiadom magam, csak szeretném mondani, hogy a barátaim szerint túl zárkózott típus vagyok és alig tudok megnyílni.

Szóval csak annyit akartam mondani, hogyha te is érzel majd valami hasonlót, akkor az az ember nagyon különleges lesz majd, talán az lesz az, aki neked lett szánva, aki hozzád való.

Ha egy kedves, magát adó FÉRFI vagy, akkor add magad.

Ha nem, akkor várd, míg leesik neked is valaki.

Vagy színészkedj, hátha ráérzel az ízére, persze ha ezt AKAROD.

Nos, mit akarsz? Tedd azt!

Ajánlom továbbá David Deida: The Way of the Superior Man hangoskönyvét is, ha értesz angolul, torrentezd le!