A csinos, szexi, értelmes fiatal lányokhoz szól a kérdésem. Hogyan viszonyulnak, hogyan viselkednek veletek a fiúk? (lentebb bővebben)

Én, mint hétköznapi, átlagos lány, kíváncsi vagyok a válaszokra, mert hozzám soha nem szól senki, pedig én nagyon lelkesen mosolygok bárkire, de le se sz.rnak, ha van körülöttem néhány fullos lány. Nem hibáztatom érte a fiúkat, de érdekel milyen lehetne gyönyörűnek és nem folyton 2.-nak lenni. :D

Egyébként szerintem a szép lányokhoz odamennek, én szoktam látni, hogy kezdeményeznek náluk, nem is csak a b.unkók, rendes fiúk is, és nincsenek is elküldve.

20L

Én szinos, értelmes fiatal lány vagyok (a szexi rám vonatkozik ,mert nem célom szexinek lenni, így nem öltözök és viselkedek úgy)

Előfordul, hogy odajön hozzám egy srác ,megkérdezni, ki vagyok, honnan jövök, és van-e barátom ,de a barát kérdésnél elakad a társalgás, merthogy van. :)

Mellesleg a barátomnál pont én voltam aki odament hozzá.

Azt nem tudom, hogyha én ennél is átlagosabb volnék ,akkor hogyan bánna velem, mert én én vagyok és nem másmilyen, tehát hülye kérdés. Mindenesetre nekem nagyon tetszik, hogy úgy óv mint a kis herceg a rózsáját, úgy bánik velem mint valami égi tüneménnyel... szóval én vagyok a Kedves :)

22/L

Lehet, de nekem biztos nem, max ha álmos vagyok. :D

Én folyton vigyorgok, meg mosolygok mindenkire, elég közvetlen vagyok az emberekkel, de sajnos a fullos csaj az a fullos csaj, amellett én nem vagyok egy szembetűnő jelenség. :D De mondom, nemgond, mert értem a pasikat, ez biológiai dolog, nem tehetnek róla. :D

De azért szoktam tetszeni a srácoknak, főleg ha megismertek, barátom is van, aki mondta, hogy szereti a vidámságom, meg hogy ilyen boldog kisugárzásom van, csak én tényleg "átlagos" vagyok, ez van. :D

Mondjuk az értelmes és fiatal jelzőhöz ragaszkodom a fent felsoroltak közül. :D

Nos, engem mindhárom kategóriába besorolhatunk.

Csak van egy aprócska bibi... Mások szerint nagyon is okos vagyok. És meglehetősen nehezen viselem a bunkó, primitív emberek társaságát.

Hozzám sajnos sokkal gyakrabban jönnek oda bunkó / részeg pasik, mint normálisak. És aztán kiderül, hogy beszélgetni nem lehet velük, mert 2 értelmes, összefüggő mondatot nem tudnak elmondani. Nagyon hamar észreveszem, ha pl a melleimet bámulják, vagy csak simán le akarnak feküdni velem. És még én vagyok a bunkó hülye liba, amikor odébbállok, hogy kösz, én nem szeretném. Mintha nem lenne jogom bármikor bármire nemet mondani.

A "normális" fiúkhoz pedig sokszor én megyek oda. De ha valaki úgy jön oda, hogy képes kulturáltan beszélni, nem egy tahó tapló állat, akkor minden további nélkül beszélgetek vele, és nagyon örülök neki :)

Úgy gondolom, senkivel nem bánok lekezelően, de nem tűröm, ha tiszteletlenek velem, mint nővel, vagy esetleg durvák akarnak lenni.

Nem szeretném magam kategóriába sorolni, de elég sokan próbálkoznak nálam. Eleinte ennek örültem, mert elég sok helyen kivételeztek velem, úgy kezeltek, mintha valami csoda lennék, szóval ez jót tesz az ember önbizalmának, meg jó érzés úgy élni az életet, hogy mindenhol elismerő tekintetek fogadnak, kedvesek velem, segítenek mindenben, dicsérnek... Csak másrészről kellemetlen is, mivel van barátom, akin kívül nem szeretnék mást! Egyébként mindenféle fiúk próbálkoznak, de az ilyen vagánykodós srácokkal szóba sem állok... nagyon taszítanak.

Viszont tényleg sok minden zavar, például elmegyek valahova a barátnőmmel, ott van az a srác is, aki már ezer éve tetszik neki, és akkor rám hajt, nem rá, és ez rengetegszer előfordult már, és ilyenkor mit tehetnék? Tényleg próbálok minél visszafogottabban viselkedni, de mégis, és ez nagyon rossz érzés!

Vagy amikor a barátommal elmegyünk valahová (nem szórakozóhely, bármi) és csak annyi időre magamra hagy, hogy kimegy a mosdóba, máris odajön valaki hozzám, kb minden alkalommal, és ez szintén nem jó dolog.

Én nem tudom, hogy mit tehetnék ez ellen, de tényleg kezd kellemetlenül érinteni.

A barátom pedig nagyon jól bánik velem, szerintem nagyon kevés lány mondhatja el magáról, hogy így bánik vele a párja, már 4 éve együtt vagyunk egyébként...