Én értem félre?

Egy férfi akivel ritkán találkozom és akkor is csak néhány percre úgy köszön és néz a szemembe mintha ezer éve ismernénk egymást. Még a nevét sem tudom. Mikor ott van úgy érzem figyeli minden mozdulatom ,amit mondok. Ha hamarabb elindul lassan cammog a folyosón ,mintha bevárna és még egy utolsó mosollyal és lágy teintettel a szembe mondja szia, ahogy kinyitja a bejárati ajtót. Lehet ezt félreérteni? Vagy ő csak ilyen udvarias ennyire kedves ember? Aki igyekszik mindig egy két kedves szót mondani csak mert a gyerekeink egy osztályba járnak? Mindig egyedül jön és mindig ő jön a gyerekér. A kisfiú mivel jóba van az én fiammal egy két szer beszélt hozzám .de anyát nem említ mindig csak apát .Hogy a fiamat ha nem jönnek érte haza viszi apának ... És ugyanekor az angyalokról kérdezett ekkor hogy ott fent vannak e akit szeretünk.Létehet hogy nem él az anyukja? És apuka szabad és .... ezért néz annyira félre nem érthető módon? Vagy én a szertethiányos értem félre a dolgokat?