Hirtelen beugrott pár fura pillanat a múltamból csajokkal kapcsolatban és ez elgondolkoztatott. Lehet, hogy mégsem vagyok olyan esélytelen és olyan ronda, mint ahogy eddig gondoltam, csak már úgy elhittem, hogy magam sem tudok pozítvabb lenni?

Kicsit nosztalgiáztam és eszembe jutott például egy olyan emlék, hogy kb. 14 éves lehettem és egy lánnyal az állatkertben nagyon néztük egymást, mintha a csaj meg lett volna bűvölne, úgy nézett a szemeimbe. Aztán több dolog is eszembe jutott a múltamból, köztük van 3 különböző lány is , aki rám mosolygott, mikor elmentem a közelükben. De van még mit mesélnem, rengeteg fura dolog, ami miatt most azon gondolkozom, hogy talán tévesen könyveltem el magamat a világ egyik legrondább fiújaként. Én meg valahogy ezeket mintha fel sem fogtam volna akkoriban, vagy már akkor is úgy hittem, hogy ronda vagyok?

Valahogy sosem voltam a társaság középpontja és ez egy-két tanárnak is feltűnt. Egyébként ennek családi okai is vannak, pszichológus szerint enyhe szorongásom van, gyerekkori trauma, az agresszív apám az oka, de erről nem szeretek beszélni, szégyellem is. Másrészt érzékenyebb típus vagyok és érzelmesebb is, álmodozó, szerelemre vágyó típus mélyen belül, de erről szinte senki sem tud, mivel inkább szeretném magamat erős férfiként mutatni, még, ha nem is vagyok az. A lényeg, hogy én magamat olyan rondának és esélytelennek érzem, főleg, ha nekem tetsző, szép lányokkal találkozom, hogy sokáig rájuk sem mertem nézni, de kb. lassan másfél éve már ezt is megmerem tenni és bizonyos időnként mindig van egy-két lány, aki szemez velem vagy valahogy másképp viselkedik a közelemben, mint alegtöbb lány, akik kb. észre sem vesznek, minhta nem is léteznék. De ezek a lányok szemeznek velem, a hajukat piszkálják, a szemük sarkából néznek engem időnként vagy az eddig legbátrabb végig engem bámul és alig vette le rólam a tekintetét. Persze én sosem mertem lépni, mivel rondának tartom magamat, de már ez a sok fura eset valahogy gyakran elgondolkoztatott, de mindig letudtam annyival, hogy biztos azért csinálják ezt, mert ilyen ronda fiút sem láttak még. Aztán volt két eset is, hogy két különböző haverom látta, hogy viselkednek az irányomba ezek az ismeretlen lányok, mindkét haverom egyből azt mondta magától, hogy szerinte bejöttem a lányoknak. Nem tudom, hogy ez igaz-e, talán ők is tévednek, de ez is kétségbe ejtett, mi van, ha tévhitben élek már lassan 12 éve? Mi van, ha nekem is lehetne barátnőm? Mi van, ha van olyan lány, aki a ronda külsőm ellenére is el tudna fogadni párjaként?