Létezik, hogy rosszabb, ha elfojtom?

Nagyon jó barátok vagyunk a sráccal. 2-2 és fél éve. Pár hónapja többet érzek iránta, mint barátság. De mégsem merem bizton állítani, hogy szerelmes vagyok. Valószínűleg nem merem bevallani még magamnak sem. Az utóbbi napokban igyekeztem csak barátként szeretni, és úgy is nézni rá. Hiszen ő is úgy néz rám. Testvérként. Ez abból a szempontból jó, hogy nem bántódok meg hülyeségeken, amiket viccből mondd. Viszont azóta van bennem egy fura tompa érzés. Nem tudom elmagyarázni. Üresség. Ráadásul hiába fojtom el az érzéseimet, ha sokszor előtörnek rajtam, és rossz kedvem is lesz az üresség érzete mellé... Mi a jobb? Hosszútávon jobban járok, ha elfojtom őket? (Az ki van zárva, hogy bevalljam neki. Fontosabb nekem attól, hogy ennyi miatt elveszítsem, meg osztálytársam is.)