Egyetértetek? A visszautasítás rosszabb, mint a halál. A halál lehet méltóságteljes, de a visszautasítás földbe döngölő, végtelenül megalázó. Emiatt nem tudok csak úgy ismerkedni.

jaj de szánalmas vagy. Ha a visszautasitást nem birod feldolgozni, akkor esélytelen vagy alapbol a nőknél vedd már észre. Lelki, érzelmi szilárdság nélkül labdába se rughatsz, te meg itt az elutasitáson pörögsz...

1, van nagyon sok lány. Ha besirsz, mert elküldtek, akkor valszeg azt hiszed, hogy csak az az egy kis hercegnyöcske van a a világon, akit te istenitesz.

2, Ha látták sokan, hogy beégtél, akkor mivan? Akik látták, azok lehet meg se merték volna probálni.

3, Ne várd, hogy elsőre perfektül fog menni minden. Bármelyik résznél elutasithatnak. De fel kell állni, korrigálni a hibát, aztán ujra megprobálni más szituban.

Komolyan, kérj meg valakit, hogy vigyen el ismerkedni. Kocsma, szorakozóhely, bármi. Egy jó erös gyereket válaszz, aki fizikailag odafenyit neked, ha nyúl vagy odamenni lányokhoz. Pl 10mp-en belül nem mész oda, akkor felpofoz. Még ekkor is a visszautasitás lesz a rosszabb?

Haha , nem!

Legalábbis számomra nem,mert én nem hagyom,h ez megtörténjen.

Bevallom,valósággal rettegek,a visszautasítástól.

Úgy csinálom mindig,hogy ha megtetszik egy lány,nagyon óvatosan közeledek hozzá. Próbálom jól körüljárni,és kitapasztalni,hogy mit is érezhet irántam. Kicsit rámenős vagyok,de csak lazán. Aztán így könnyen leveszem,hogy mit is érez irántam. És ha azt látom,hogy elutasító,akkor hülye leszek bepróbálkozni. Ilyenkor a következőt szoktam csinálni. Egy darabig ugyanúgy nyomulgatok,mintha mi sem történt volna,majd egyszer mondok neki egy ilyet,hogy -Szeretnélek meghívni valahova,most sietnem kell,de majd felhívlak,és megbeszéljük!- Na egy ilyet elhintek neki,aztán faképnél hagyom,és soha többet nem hívom fel. Aztán onnantól ha összefutunk semleges leszek vele,mintha soha nem is akartam volna tőle semmit. Így úgy tűnik,mintha én dobtam volna őt.:D Egyébként ilyen esetekben általában nem jött oda a csaj megkérdezni,h miért nem hívtam föl,mindenki jól járt. Én leszálltam róla,ő meg nem utasított el.

"Akkor halj meg." Szerintem ez volt erre a legjobb válasz. :D

De méltósággal!

Egyébként méltóságteljesen még nem utasítottak vissza? Legalább addig tartsd fenn a látszatot, hogy felnőtt emberekként megvitattátok a dolgot és ne sírd el magad, amíg hazaérsz. :D

A halált fogadhatod méltóságteljesen, de ez nem változtat a lényegen hogy halott leszel és az baroomi szar. Az elutasítást lehet emelt fővel, barátságosan fogadni, de attól még fáj. Na de vesdd már össze a kicsi fájdalmat a pusztulással! :D

Azt is mondhatnád: ha megszúrom az ujjam az rosszabb a halálnál, mert ha meghaltam már nem fáj semmi, de ha az ujjam bibis lett az úúgy fáj! Mire én azt mondom: szorítsd már egy kicsit össze a fogadat és bírd ki, te férfiatlan férfi, te.