Dilemma valaki hasznos tanács?

22 éves nő vagyok.

Problémamegoldó képességem talàn most hagyott először cserbe.

Kb. 2 hete váltottam munkahelyet, elméletileg ideiglenesre tervezem ezt a munkahelyet, gyakorlati része pedig majd kiderül.

A munkahelyen van egy srác, ő 19 éves, diàkmunkàn van ott iskola mellett.

Így is ugyanannyi órát dolgozik heti bontásban, mint én, így rengeteg időt töltünk együtt.

Mindig segít mégha nem is vagyok lemaradva a dolgommal, folyton hozzám ér( derék,bökés, csipkedés stb.), bámul engem, mint akit még sose látott az életben.

Mivel új vagyok, elég sok mindent kell tanulnom, olykor elvisz engem, hogy megmutasson valamit hogyan kell megcsinàlni és olyankor úgy érzem magam , mintha valami 2 szerelmes pàr lennénk, maga elé àllìt stb.

Azonban nem mindig egy helyre vagyunk beosztva, ahogyan tegnap sem...Folyamatosan kereste velem a szemkontaktust messziről, mosolyogott stb.

Nagyon kedves srác és felelősségtudatos az életkoràhoz képest.

Belehabarodtam teljesen, plàne a hangjàba!

Nem mondom, hogy màs lányokkal bunkó, velük is kedves, viszont magamat olyan másnak érzem a részéről.

Mit tegyek szerintetek?

Érdemes munkahelyi kapcsolatba bonyolódni?

Olyan furának érzem, sose vonzódtam a fiatalabb srácokhoz, ő pedig 3 évvel fiatalabb.

Màsrészt új vagyok,nem szeretném, ha mindenki ezen csàmcsogna, illetve rossz benyomàst kelltenék.

Kezdeményezni sem szeretnèk, mert nem az a tipus vagyok.

Lehet jobb lenne elfelejteni vagy vàrjak vagy hagyjam a fenébe mert fiatal??

Az is opció, hogy csak félreértem a jeleket és bebeszélem magamnak.