Szerintetek ez normális dolog, hogy ilyet kezdtem érezni?

22 éves vagyok és diákmunkázok jelenleg a fősuli mellett. Belehabarodtam teljesen a nőcibe (32), aki intézi nekem a melókat a szövetkezetben. Múltkor a megszokott üzemi munkámtól eltérő módon felhívott, hogy bajban vannak és segítsek pár pillanatra beállni szórólapozni az egyik téren pár órát.

Na jó mentem, segítettem és beálltam, közben elkísért a helyszínre és nagyon jól elbeszélgettünk és az ízlésünk-véleményünk is majdnem ugyanaz a dolgokról. Közben kitudakoltam, hogy több éve nincs is kapcsolata és az anyjával él szingliként. Fura egy ilyen korú nőtől...

Szinte minden alkalommal rá gondolok. Most nem tudom mit tehetnék. Ezek az érzelmek bolondot csinálnak belőlem.

Képes lenne egy ilyen korú nő engem komolyan venni szerintetek? Magam is tudom, hogy ez őrültség lenne, ha bepróbálkoznék nála (nem is kicsit).

Nem tudom, a hasonló korú nők milyennek találnák a helyzetet?

Egyszerűen határozottan el akarom hívni egy találkára először. Nem tudom ezt hogy fogadná.

Mit tanácsoltok és mi a véleményetek erről? A hasonló korú hölgyek válaszának is örülnék. :)