Miért nincs kedvem találkozni senkivel aki elhív? Egyszerűen a hideg ráz attól ahogy írnak nekem.

Nem vagyok amúgy antiszociális,sőt,szívesen benne vagyok spontán programokban a barátaimmal,meg nyitott vagyok... Örülnék egy kapcsolatnak,legyen az bármi... Legutóbb egy kedves,helyes fiú hívott el randizni,aki régen is tetszett,de ahogy beszélgettünk Facebook-on,elkezdett taszítani...pedig szerencsétlen csak kedves akar lenni,de nekem túl nyálas,vagy nem is tudom,mint akinek soha nem volt barátnője...Úgy döntöttem adok neki egy esélyt,megérdemli,meg hátha mégis ő lesz az igazi. Totojázott,hogy na hova lenne kedved menni,mondd meg teeee... aztán mondta,hogy találkozzunk egy buszmegállóban a városban... Mint a tinikori randijaim...Ennyi elég volt,hogy visszavonjam találkozási szándékomat .Bár igazából nem is tudom mi a konkrét problémám vele,de nem bírom rávenni magam hogy találkozzak vele,és nem ő az első akitől kiráz a hideg mikor ír,vagy hozzáért a kezemhez például.

a legyen az bármi elcsúszott,és a barátokkal való spontán programhoz szándékoztam írni :) hogy bármilyen programra vevő vagyok

könyvtáros haha :D pont ezen aggódom,hogy esetleg bennem van a hiba,amiért semmi affinitást nem érzek az iránt,hogy találkozzam vele mondjuk.megmondom őszintén,inkább matekoztam itthon. igen,nekem is hiányzik,hogy legyen mellettem valaki,és ő speciel nem rontott még el semmit,de nem visz rá a lélek,hogy én elkészüljek és elmenjek egy találkozóra vele,mert nem szeretek vele beszélgetni. lehet,hogy válogatós is vagyok,sőt...