Mi az oka szerintetek (jó lenne, ha komolyan válaszolnátok, mert nagyon magam alatt vagyok), hogy az elmúlt 2 évben kb.15 lánnyal ismerkedtem netes társkeresőkön és mind a 15 ször úgy 1-2 hónap után jött a lányok részéről ez a hagyjuk dolog?

Vagyis, hogy nem fog menni. Nem találták meg bennem azt, akit keresnek. Nem a kinézet a gond, mert itt is és ott is 4-5 képet láttunk mindig egymásról. De pár hét vagy hónap után jött ez a hagyjuk dolog, nem akarlak hülyíteni, meg ritkán írogattunk egymásnak, meg nem értesz a nőkhöz (neten keresztül?), túl kedves vagy stb. Annyira magam alatt vagyok, hogy ma szerintem végzek is mindennel. Mert már 30 vagyok és soha nem volt még senkim sem. Élőben nem mertem sosem, volt pár elutasításom. Azóta senkit sem szólítottam meg. Neten próbálkoztam, de 15 már túl nagy szám ahhoz, hogy észrevegyem, hogy baj van. Márpedig ha valaki ennyi idős, akkor kicsi az esélye, hogy meg tud változni, máshogy fog beszélni (nem a helyesírás, 2 diplomával nagyon is jól írok helyesen és választékosan), fel tudja kelteni az érdeklődésüket. Bárom is nagyon kevés van, nem sok értelme van már nekem élnem. Ezt pedig eléggé komolyan gondolom, mert nem 20 vagyok már, hogy ráérek keresgetni, hanem 29 és fél. Nem ugyanaz. Ha valakit érdekelnek az egyes beszélgetések, akkor azt e-mailben átküldhetem nekik, mert így itt nehéz ítélkezni, de ugye ezek hosszú beszélgetések, több ezer szóváltás. Nem tudom mit tévő legyek? Ne adjam még fel, sanyargassam még magamat? amit megemlítenék, egyszer-két volt minden egyes beszélgetésemben olyan említésem a lányok felé, hogy unalmas vagyok, nem járok el sehová, csak a munka és a munka napi 10 órában. De ugye mindig kérdezték, hogy mit csináltam ma és nem tudtam semmit mondani, mert 8 tól 5 ig dolgoztam, utána kondi, készülés a következő napra és vége is a napnak. Eleinte azt mondták, csak legyek őszinte, meg ez nem is unalmas. De később valahogy hiába voltam őszinte (igazmondó ember vagyok túlságosan is, de rosszat sosem mondok), de később ha ez az őszinteség azzal társult, hogy unalmas vagy, akkor valahogy egyre kevesebb szóváltás következett, egyre nehezebben írtak már vissza. Pedig írtam mindegyiknek szakadatlanul.