A nők, lányok (nem az értelmesebbek, akik egy életre terveznek, de ők vannak sajnos kevesebben) manapság tényleg úgy vannak a srácokkal, férfiakkal, mint a pasik az autókkal, hogy ha ráun és elszalad az idő felette, akkor lecserélik?

A válások kapcsán nem tudok nyilatkozni, mivel nem voltam még házas.

A fogyasztói társadalom gondolkodásmódjából kiindulva meg igaz lehet a kérdés, de nem nemiségre bontva, hanem általánosságban férfira és nőre is értve.

Személyes életemet/véleményemet tekintve, pedig nem én nem lecserélni való, megunható, pótlékkapcsolatra befűzhető társat keresek, akivel, csak betömjük az üres rést, és elütjük az időt. - hanem olyat, aki tényleg boldoggá tesz, aztán pedig az esetleges konfliktusokat eltudjuk simítani... de ez már nem tartozik a kérdéshez szorosan.

A nők általában, ismétlem: általában jobban kötődnek érzelmileg, mint a férfiak. Szerintem ahhoz, hogy váljanak, elég nagyon kell csalódniuk abban a férfiban, akihez hozzámentek. Nagyon sok nő van, akik azért bánnak így a férfiakkal, mert volt egy hatalmas csalódásuk és már nem akarnak túlzottan kötődni, szenvedni. Így könnyebb nekik.

Általánosítani nem lehet, de sok esetben van így.

Én ismerek olyan férfit, akinek több gyereke volt, és elvett egy nőt akinek 1 gyereke volt. Az illető férfinak egyébként jó oldala is van (család és gyerekszerető, nem csalná meg a párját, van humora), és rossz oldala is (kicsinyes és egoista). Összejöttek. Évekkel később a nő szorgalmazta, hogy házasodjanak össze, összeházasodtak. A pasi nem változott sem akkor sem később. A nő gyereket akart, a férje végül belement. A gyerekük már több éves, a nő elkezdte csalni egy 60 éves férfivel, aki nyitott házasságban él. Megbukott, a férje kérdőre vonta, és az volt a válasza, hogy benne (a nőben) volt egy változás, és minden amit eddig imádott a férjében, azt most megutálta.

Ezt én valahol érteném is, mert ez a férfi borzalmasan fárasztó, néhány óra a társaságában elég kimerítő, de kibírható. De wazzeg, hogy lehet 10 évet leélni vele, összeházasodni közben, gyereket vállalni, közös házat venni, aztán egyik pillanatról a másikra kiszeretni belőle? Én sajnálom a férfit, rondán elbántak vele megint. Ő nem hazudott, végig magát adta, segített a házimunkában, stb. Amin tudott változtatni, azon változtatott. Amin nem tudott, azért meg szerelmes volt belé a nő 10 évig, aztán meg megutálta őket.

Nem mindig a férfi a kocsog kedves feminista barátnőim. :)

Van, aki így van vele.

Azért ha unalmassá válik egy kapcsolat, arról az esetek többségében mindketten tehetnek. Ezenkívül nem mindig a nők azok, akik megunják - a férfiak kapuzárási pánikjáról hallottál már?