Ha azt mondja egy csaj, nyűgözz le. Ti mit mondanátok?

Röviden csak azt, hogy a filozófiatörténet tradíciójában Platón mint az ideák tanának megalkotója kapott szerepet, evvel alapozta meg a metafizikát (és még számos filozófiai részterületet), mely külön fogalomként csak Arisztotelész után ismert ugyan, de az ideák tana az első rendszeres metafizikai elmélet, amely hiánytalanul fennmaradt. A megismerés folyamatáról és a létezők természetéről szóló tan az ideatan. Már ebben szerepe van a vágynak, ugyanis a tudásvágy, a megismerés vágya minden emberre jellemző, persze leginkább a filozófusokra (akik elnevezésüket is így kapták: a bölcsesség szerelmesei). Ez a vágy a tudásra azon alapul, hogy valaki felismeri azt, hogy nem tud valamit. Ezért kezdi keresni, kutatni, amit nem tud. Ha nem ismeri fel saját tudatlanságát, nem is törekszik a tudás megszerzésére. Aki pedig már birtokolja a bölcsességet, az szintén nem keresi. A nem tudás és a tudás birtoklása tehát nem ösztönöz a bölcsesség keresésére, hanem csak a köztes állapot, a tudatosult nem tudásból kiinduló vágy a tudás megszerzésére. Ez a dinamikus erő köti össze a mindenséget, az ellentéteket, ezáltal egy Közöttes elv, két pólus közti összekötő.

Ez a platóni erósz filozófiai alapja. Egy hiányon alapul, valamitől való megfosztottságot jelent, ami a vágy alapja. A platóni antropológiában a szerelem vágy, a szépre, a jóra, a tudásra, amivel nem rendelkezik az ember, de tud megfosztottságáról és arról, hogy mindez eredetileg a sajátja, hozzá tartozik mint emberhez, ezért törekszik utánuk. Az ember e platóni koncepció szerint egy törekvő, a jótól megfosztott lény, amely alapvetően a sajátja, hozzá tartozik (ti. a jó). Olyan fogalmak tartoznak szorosan össze ebben a Közöttes pozícióban, mint a vágy/szerelem, a filozófia, a lélek. Az ember maga is közöttes lény, az isten és állatok között áll, mindkettővel rokon, de inkább az istennel, amelyhez hasonulni igyekszik, amennyiben a benne lévő isteni elemnek kedvez, azt erősíti, és az állati részt elnyomja, uralkodik felette. Az istenivel rokon a lélek mint egész, míg a test és szükségletei az állati elem (vö. Phaidón). A hármas tagolású lélekfelfogásban az ész számit az isteni elemnek, és a vágyakozás az állati természetűnek, a közöttes lélekrész pedig a két szélső pólusból tartalmaz vonásokat, de az ész szavára hallgat, azt támogatja inkább – ideális esetben (vö. Phaidrosz lélek-fogata és az Állam hármas lélekfelfogása). A törekvés, vágy tárgya a jó, a szép, a bölcsesség, melyek mind isteni természetűek, és tartalmukban közel állnak egymáshoz, illetve végső soron azonosak idealitásukban. A testi szépség iránt vágyat érző ember egyre magasabbra emelkedik a szépség fokozatain (később erre visszatérek), és végül az ideák megpillantásáig jut el, ebben az intellektuális szemléletben áll az ideák megismerése. Így lesz a szerelemből a platóni koncepcióban a valódi létezők (ideák) megismerése, vagyis Platón teljesen átértelmezi ezt a mindennapi jelenséget, és filozófiát csinál belőle.

Erre én is szeretném tudni a választ

de szerintem mutass neki olyat amibe jó vagy ami az erősséged

nekem pl. Gitár

"kihívlak egy gitár párbajba. Benne vagy? :D"

Akkor már inkább zongoraversenyre. De stipi-stopoi, enyém a lejtős pálya.