Mi a véleményetek az olyan lim-lom emberről, aki már 40 éves, egyszerű szakmunkás nettó 75 ezres bérrel (22 éve ugyanott és szinte ugyanennyiért dolgozik) és a 24 éves ápolónő húgomat d. gja és visszahúzza annak az életét?

Ráadásul anyám egyedül él, testvéremmel együtt. Édesapám már nem él. De az a férfi beköltözött oda a testvéremhez, ott eszik, iszik, fürdik stb. Egy ft-ot nem ad a kasszába, elkölti utazásra (20 kmre van a munkahelye anyám lakásától és minden nap saját pénzén bejár dolgozni, meg vissza, és kb 8-10 ezer a kevés fizetéséből erre megy el), meg édességre, mert testvérem oda van a csokiért (nem kövér, de csokifüggő). Semmije sincsen ennyi idősen, egy 300 ezres autója volt, azt is pár év alatt összetörte, igaz már hulladékként vette akkor is. Most hogy nincs, az én autómat kórincsálja el, könyörög, hogy hetente adjam kölcsön nekik. Sem lakása, sem semmilyen más megtakarítása sincsen, az én otthoni cipőimet használja, télen nyáron ugyanabban a cipőben jár. Csak a templomba jár, azt hiszi, hogy Isten erőt ad neki, hogy így leélje az életét. Nem is tervez váltást, nem érdekli a pénz. Az anyját nem hagyja ott, mert az idegbeteg és megölné magát, ha a fia elköltözne. Mindig abban bízik, hogy a gyár majd bezár pár éven belül (szó sincs róla) és a végkielégítésből majd kezd valamit, akkor menne csak el innen. Milyen az efféle életfelfogás?