Szakmunkás férfi és diplomás nő, szerintetek működhet a kapcsolat?

Valószínűbb az a végkifejlet, amit az első írt, de azért nem törvényszerű.

Miért ne kezdhetne el nyelvet tanulni pl a férfi a nő példája nyomán, mondván de jó neki, hogy akárhová megy megértik, én is ezt akarom! És elmegy tanfolyamra, megtanulja.

Ha "csak a háttér más", akkor az embert kell megismerni, és az alapján következtetéseket levonni, nem azt nézni, hogy "bár van kocsija".

Beszélgetésekkel se lehet probléma, ha mindketten kellően széles látókörrel rendelkeznek, és mondjuk sokat olvasnak.

Valahol régen hasonló kérdésre egy válaszoló írta, hogy de akkor miről beszélgetnek?

Erre én még mindig azt mondom, hogy nemsokára-diplomásként is három napig tudnám sorolni, hogy én mihez nem értek, és mihez nem tudnék hozzászólni komolyabban. De miért is kellene egymás szakmájáról, munkájáról beszélgetni folyton?

Szóval kizárólag az adott két emberen múlik, nem a paíprokon, hogy működik-e majd a dolog. Ha valakik nem tudnak együtt élni, azok akkor sem tudnának, ha teljesen egyforma "fokozatban" és egyforma szakterületen dolgoznának.

Nekem nem jött össze. Mindig kiütköztek a problémák. A férfinak pedig kisebbségi komplexusa volt velem szemben, a végén már azt is a szememre vetette, hogy miért vagyok okosabb mint ő, miért keresek jobban mint ő, és társai. Otthagytam, az ilyesmit nem lehet épp ésszel kibírni.

Egyébként szerintem működhet, ha az adott férfi intelligens, és nincsenek komplexusai. De az olyan ritka, ebben a körben.

Mukodhet, de valoszinubb , hogy inkabb nem.

Akik az ellenkezojet irjak, azok valoszinu nem voltak meg a helyzetben.

En is diplomas, tobb nyelvet anyanyelvi szinten beszelo, vezeto beosztasu no vagyok, es tobben probalkoztak akik szakmunkasok, vagy erettsegijuk van. Sosem jott ossze.

Es azert amiert az elso mondja.

Nem volt miert felneznem a ferfira.

En tanultabb voltam, jobb munkam volt, jobban kerestem, nyelveket beszeltem, vilaglatott voltam.

Nem mukodott a kapcsolat. Szerintem nagy resze nem mukodik az ilyen kapcsolatoknak.

Ennyiből a kérdés szerintem nem megválaszolható, max általánosságban lehet beszélni.

Diplomás...és?

Szakmunkás...és?

Ami az iskolai végzettséget illeti:

Attól függ, hogy a feleknek milyen igényeik vannak, mit élveznek egy kapcsolatban leginkább. Attól még, hogy valaki diplomás, nem biztos, hogy szeret (vagy tud) "intellektuálisabb témákat" megvitatni a partnerével, az se biztos, hogy egyáltalán izgatják ezek. A diplomás - a híresztelésekkel ellentétben - nem egy külön állatfaj. :D

Ismertem olyan, csupán középiskolai végzettséggel rendelkező férfit, aki afféle amatőr orientalistaként annyi könyvet elolvasott keleti vallások témában, hogy a kisujjában volt az erről szóló irodalom, iszonyú érdekes dolgokat tudott mondani és ha történetesen úgy mutatkozik be mint bölcsész vagy teológus, akkor simán elhiszed neki. És ha jól emlékszem, nem járt még külföldön sem, mégis "világlátott" ember benyomását keltette.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy végzettségtől függetlenül lehet valaki "entellektüel" típusú személyiség, ugyanez fordítva is igaz: a diploma még önmagában nem mond semmit az illető személyiségéről.

Anyagi különbségek: ha bármelyikük feszélyezve érzi magát a másik fizuja miatt, akkor ez lehet gond, de ha jól kijönnek egymással, akkor akár meg is beszélhetik...

Akkor sokan egyetértünk, hogy a konkrét személyeken múlik, ez igazából pozitív :)

A pénz is olyan, hogy én ha sokkal jobb fizetésem lenne, szó nélkül hajlandó lennék megosztani az (egyelőre még nem létező) feleségemmel, mert bízom benne, hogy olyan nőt választok majd, aki ezt nem alamizsnának venné, hanem a helyén kezelné, viszont nem amiatt jönne hozzám, hogy hány nulla van a bankszámlám utolsó számjegye és a tizedesvessző között.

Tehát ha az érzelmeken felül, vagy inkább kívül a pár mindkét tagja profin tudna viselkedni, akkor nincs probléma.