Van még rajtam kívül, akinek a szemében egy kölcsönös vonzalmon alapuló párkapcsolat már egy ilyen elérhetetlen álomképnek tűnik?

Kerida! Ugyan azt írta a kérdező!

Különben meg, hogy ne álom legyen, azért tenni is kell!

5-ős komment:

Mi van akkor, ha teszek èrte és mégis kudarc az eredmény?

Kölcsönös vonzalom számít, hogy összejöjjetek... kell az, hogy kívánjátok egymást.

A kölcsönös megértés pedig az után van amikor összejöttek. Hogy tud tolerálni a másik hülyeségét, bónáit, perverzióit.

Én nagyon toleráns voltam a kapcsolataimban. Mindig arra törekedtem, hogy nemcsak szeretők barátok is legyünk. Hogy elmondhassuk egymásnak a hülyeségeinket, hogy ne kellejen semmit szégyellni a másik előtt. Én meghallgattam a férfit, és amikor én mondtam el a gondolatim a vágyaim, akkor jött az ítélkezés...

És bevallom a sokadik kudarc után már nagyon meguntam, hogy nem lehet egy férfivel őszintén megbeszélni a dolgokat, hogy ha elmondom engem izgat, mi mozgat meg... akkor elszörnyülködnek.

Így idővel már kedvem sem lett őszintének lenni. Játszottam jó kislányt... de erre is rá lehet unni és megyek tovább.

Nem álom, hanem lehetetlen.

Álmoknál van motiváció, stb, remény, szikra, lehetőség vagy nevezd aminek akarod a megvalósulásra.

Kapcsolatnál esetemben nincs semmi a fent felsoroltak közül, mert nem tudok és nem is akarok bízni a másik félben. Sokszor b@$ztak már át, rengeteg időmet vették el az életemből, nincs szükségem még 1 időpazarlásra, ami évek után mondja, hogy szia.

26F