Mi a teendő ha valaki nem bírja a randizás/ismerkedés közben fellépő stresszt?

Olyan nincs hogy nem bírod. Vannak dolgok az életben amiket meg kell csinálni még akkor is ha nem szereted: ha tanulsz akkor vizsgázni kell, ha dolgozol akkor a kellemetlen munkahelyi helyzeteket kell tudnod kezelned. Viszont ahogy egyre többet csinálod úgy egyre könyebben fog menni.

Miken fog átmenni 30-40 évesen? Csak én nem értem?

Azt hittem, hogy ezt csak én érzem így, de ezek szerint nem. :D Nekem már szabályosan első randi fóbiám van. De tudod mit szoktak mondani? "Az esélytelenek teljes nyugalmával indulj útnak!" Hátha neked bejön a 'leszarom' elv. (Nekem sikertelen volt) Bár nekem eddig sikeres randijaim voltak, ahol a srác akart újra találkozni, csak hát én meg nem... És a tünetek, amiket leírtál így is hasonlóak, sőt még a gondolata is ijesztő. De általában egy virágos mezőre szoktam gondolni, ha ideges vagyok. Meg előre van öt mentő kérdésem, mint pl Hiszel az ufókban meg a szellemekben? Milyen a vallásod? Mi a kedvenc filmed?...stb. És neked is legyen ezekre válaszaid. Ez a stresszes néma időszakban is hasznos. Aztán ha a randi előtt vagy ideges menj el hintázni, engem az megnyugtat, bár a gyerekek hülyének néznek. :D 18/L

Nálam nincsenek ilyen rosszullétes tünetek, de nagyon kellemetlenül érzem magam, ha egy fiúval kettesben csinálunk valamit, és tudom, hogy abból a célból, hogy kapcsolat-lehetséges. A randizás szótól idegeskedek, vagy bármilyen meghívástól (teára, borra, sétára, fagyira, stb), ami olyan-szerű. Sokszor itt megakad a fonal. Ha mégis valamilyen okból tovább beszélek az illetővel (pl. énekkar-társ, vagy táncórai partner), akkor lehet idővel megnyugszom, ha párszor ez eljátszódott, és kiderült, hogy csak barátok vagyunk. Ha nem csak barátság irányba megyünk, hanem úgy érzem, bejövök neki, de nekem nem, vagy nem tudom mit érzek (félek a kapcsolatoktól, szóval kb. mindenkiben találok vmi hárító okot) akkor megy a stressz továb, hogy "mi van ha komolyabbra akar fordulni a srác, nem akarom", de barát akarok vele maradni. Egyszer ilyen esetben lett is csók meg stb, ágyba is akart vinni, meg is tette félig-meddig, első alkalomnál remegtem, mint a nyárfalevél, másodiknál már csak attól féltem, h pillanatokon belül jön a szex (szerencsére csak szó volt róla), maga a csókolózás az jó volt. Szóval át kell vészelni nehéz, félelmetes dolgokat, és idővel hosszászokik az ember, és rájön, hogy lehet jó is, az amitől fél. (A sráccal nekem bonyolult lett nagyon az érzelemvilágom - ő kb csak kedvelt és kívánt, mert éhes volt, én eleinte féltem tőle meg le akartam rázni, most meg már néha csak azért engedném h lefeküdjünk kapcsolat nélkül, hogy hátha összejöhet a komolyság, és nem veszne el a barátságunk.)

30-40 évesen, amikor esetleg már családod van, neked kell ellátnod őket, minden döntésed a szeretteidet befolyásolják, teljesítened kell, különben kirúgnak, és még ezer dolgot sorolhatnék, ez az egész eltörpül ahhoz a kis (ténylegesen értsd meg, hogy hangyányi) stresszhez képest ahol randizol egy lánnyal.