Szerintetek szemét dolog volt tőlem ebben az esetben, hogy a randin otthagytam?

Igen!!!!

Ha valakivel megbeszélsz egy randit látatlanba(7 év hosszú idő)és nem úgy alakul a találkozás mint ahogy azt előre eltervezted magadban, attól még nem kell megalázni a másikat.

Éretlen vagy mint a zöldalma, van még hová fejlődnöd!!!

37F

Nem tehetsz róla, a szüleid nem tudtak belőled embert nevelni. Sajnos nagyon sok olyan fiatal van, de még idősebbek is, akiknek kb. ilyen szinten állt meg a lelki fejlődésük. Épp, hogy az utcára nem szartok, ha jólesik.

Értelmes, intelligens ember megissza az üdítőjét, elbeszélget a másikkal, mint régi ismerőssel, aztán ha felhozza a randik, vagy az együtt járás lehetőségét, szépen meg lehet mondani neki, hogy nem az eseted. De ehhez normális gondolkozás és neveltetés kell.

Mondjuk a lány sem százas. Ezért bőgni? Mi rázta meg ennyire? Ennek nincs értelme.

Nem hiteles a sztorid, bocs, de azért írtam róla véleményt.

Mi ez a hirtelen kiállás az áldozat mellett? A gyakorikérdések felhasználói átmentek fasisztából normálisban?

Ja nem! Csak most nő az áldozat. Érdemes megfigyelni, hogy hasonló kérdésnél, ha csak annyi lenne a különbség, hogy nő teszi fel, mindenki bólogatna ezerrel.

Na most, nekem volt már, hogy gyerekkori képem volt kitéve a Facebook-on, mégsem reklamált senki, aki megismert, hogy felnőtt vagyok.

A Facebook-ra nem mindenki az épp aktuális, a múlt héten, vagy két hónapja készült képét rakja fel, hanem azt, ami neki éppen tetszik.

Ebben semmi megtévesztés nincs, aki ebből konkrét következtetéseket von le, arról lelkiismeret frudalás nélkül merem állítani, hogy nagyon butuska, a legenyhébb kifejezéssel élve.

A másik, ha valakivel összefutok egy üdítőre, abból bármi lehet, tetszhet az illető, lehet szimpatikus, unszimpatikus, de lehet, csak dumálunk egyet és mindenki megy a maga útján.

Attól, hogy valakiben csalódok a Facebook profilképe alapján (muhaha!:D) és rájövök, hogy nem tetszik, még bunkóság faképnél hagyni.

Azért ha belegondolok, én is ismerkedtem régen interneten keresztül és volt, hogy a srác, akivel találkoztam nem úgy nézett ki, ahogy egy régebbi képén szerepelt fent a neten, hanem sovány volt és csúnyább is, ráadásul unalmas. Ettől függetlenül volt bennem annyi gerinc és emberség, hogy nem hagytam ott, hanem megittuk a kis üdítőnket, elbeszélgettünk (vagyis inkább én beszéltem), aztán megbeszéltük, hogy nem igazán az esetem, nem érzem úgy, hogy lesz folytatás, szépen elköszöntünk és kész.

Hmmmmm. Úgy látszik, ez egyeseknek már sok.