Lányok, nektek mégis mi játszódik le a fejetekben, mikor eldöntitek, hogy egy fiuval le fogtok feküdni?

Ez részemről nem döntés kérdése, vagy le akarok valakivel feküdni, mert vonzónak tartom, vagy nem. Egyszer volt olyan, hogy az első percben nem akartam, de annyira erőlködött, hogy idővel végül beadtam a derekam, borzalmas volt. Soha többet ilyen.

Az viszont, hogy le akarok-e vele feküdni az első percben, nem attól függ, hogy valaki kis csufi-e vagy sem. Nagyon sokáig éreztem megmagyarázhatatlan szexuális vonzalmat egy férfi iránt, akivel mostanság is rendszeresen találkozunk, és már visszatekintve csodálkozom, hogy mégis, mi volt ez a dolog, szegényke annyira csúnya, alacsony, vézna, és mégis :D Van ez így. De ha az elején nem érzem a vonzalmat, akkor később sem nagyon fogom. Hiába teper szerencsétlen, annak nincs sok értelme. Legalábbis nálam.

Nincs a fejünkben egy kis hangocska, ami azt mondaná,hogy "látod azt a pasit? Ma éjjel megdugatjuk magunkat vele" maximum a skizofréneknél.

Oké, elég a viccből. Az egész vonzalom kérdése. Van, hogy meglát az ember lánya a férfit, és bár kapcsolatot nem alakítana ki vele, de a testi szükségleteit kielégítené.

Nem hat meg, ha addig-addig erőlködnek. Ha kölcsönös a vonzalom, akkor persze, jól esik, ha kicsit tepernek a pasik, viszont ha azt mondom, hogy nem, akkor ne erőlködjenek feleslegesen, mert úgysem lesz belőle semmi.

Ez elég buta kérdés, mert nem az elme reszortja, hogy ilyenekről döntsön. Ez ösztönből és érzelmekből jön.

Nincs olyan, hogy "átgondoltam" és arra jutottam, hogy nah most akkor szexelünk.

Mondom "ösztön és érzelem".

Az érzelem nem csak szép fiúk irányába indulhat meg.