Megkaphatna egy szupermodellt is! Hogyan változtassak a hozzaallasomon, hogy ne érezzem tul jónak őt?

Pár hónapja randizok egy ferfivel, akivel életemben először nagyon fesztelenul es egy hullamhosszon vagyunk, vagyis lennénk, ha nem érezném azt, hogy tul jo. Tudom magamról, hogy értékes ember vagyok, csinos es normális, de basszus, az a felfogás járja, hogy egy ilyen pasinak a legjobb kell. Es azért vannak nálam sokkal vekonyabbak, szőkék, magasak, amolyan top csajok. En ápolt igényes csinos egyedi vagyok, de nincsenek átlagon felüli külső adottságaim. Belülről nagyon szeretem magam, megharcoltam a magam köreit, es rendben vagyok magammal.

Viszont emiatt az érzésem miatt van bennem egy feszültség, hogy nem hiszem el, hogy tényleg engem akar, ráadásul nem azt sugározza, hogy jaj de fontos a belső, azért van velem, hanem napi 10x elmondja mennyire szép vagyok es szexi. Persze kihozom magamból a legtöbbet, de van szemem, tudom, hogy vannak nálam sokkal szebbek is. Nem fog később megunni? A félelmeim ellenére nem akarom elküldeni őt, mert mindenben annyira passzolunk es olyan jo minden vele. Viszont sosem éreztem egy pasi mellett sem, hogy talán nem vagyok eleg jo, csak vele, es ez nem jo érzés.

1.5 hónapja randizunk, barátaim ismerik, szimpatikus nekik, azt mondják ne butaskodjak. De ez olyan, mintha mondjuk Brad Pitt a szomszéd csajjal járna. :DD es az, hogy ő mindig lelkesedik értem, mindent dicsér bennem, meg nehezebbé teszi. Sosem kritizál.