Ismerkedés kezdeti fázisában mi lenne a véleményetek ezek után?

Ez szerintem önmagában semmit nem jelent. Párom is, én is szinte napi szinten beszélgetünk a szüleinkkel, de nem függünk tőlük, önálló életünk van már elég régóta.

Ha én beszélgetek a szüleimmel, akkor valamilyen konkrét okkal tesszük, például az elmúlt hetekben édesapám tanácsot kért édesanyám karácsonyi ajándékával kapcsolatban, és mivel mi jobban értünk hozzá a párommal, velünk egyeztette a kiválasztott dolog paramétereit. Két hétig napi szinten volt téma a dolog.

Attól még lehet, hogy az említett férfi nem szakadt le az anyjáról, de az nem abból derül ki, hogy milyen gyakorisággal tartja vele a kapcsolatot, pláne akkor, amikor egyedül van. (Lehet, hogy anyuka jól főz, ezért ugrik fel rendszeresen, hogy egyen egy kis hazait - de ha lenne párja, aki főz rá, akkor erre nem lenne szüksége.)

# 7: Attól, hogy egy férfi (vagy nő) néha az anyja főztjét eszi, még nem jelenti azt, hogy nem főz magára.

40 éves elmúltam, évtizedek óta vezetek saját háztartást és még mindig előfordul, hogy anyám csomagol ezt-azt. Ahogy a nagymamám is tette, amikor még élt. Valahányszor meglátogattuk, mindig kajásdobozokkal tértünk haza.

A páromnál ugyanez van: náluk egy átlagos hétvégén annyit főznek-sütnek, mintha lagzi lenne. Mindig kajával megpakolva engedik útjára.

Szerintem nincs ebben semmi. Őszintén szólva nekem rettenetesen hiányzik, mikor még élt a nagymamám, és kaptuk ezeket a "szeretetcsomagokat". Mert abban tényleg nem csak kaja volt, hanem a szívét is belecsomagolta!