Az emberek néhány éve ráértek 2-3 naponta egyszer randizni, manapság pedig már a heti 2 is nagy szó. Miért?

Ezt látom. Emlékszem a legelső barátnőmmel akivel már felnőttként (nem középiskolai kölcsönös szerencsétlenkedéssel) jöttünk össze, vele úgy voltak az első randijaink, hogy vasárnap-kedd-csütörtök-vasárnap. A negyedik randin pedig meghívtam magamhoz az albérletbe hogy vacsorát főzzek magunknak, aztán megittunk egy üveg bort és órákat beszélgettünk, aztán szeretkeztünk elsőnek egymással. 22 évesek voltunk mindketten (és nem szüzek).

De tucatnyi példa és emlék alapján mondom, hogyha egy lánnyal kedveltük egymást, akkor a heti 3 találkozó (a legtöbb esténként) simán megvolt. Ha meg este nem, akkor áttettük néha más napszakra is gond nélkül, mert délelőtt vagy délután is le lehet ülni beszélgetni akár csak egy órára is hogy lássuk egymást.

Most egy 2 éves kapcsolatom ért véget ősszel és azóta durván egy tucat lánnyal randiztam. Több mint felükkel csók is volt. De azt látom mintha senki nem érne rá együtt lenni a másikkal. Ugyanúgy randizom vegyesen főiskolás lányokkal és már dolgozó lányokkal, diplomázni készülő lányokkal és két műszakban dolgozó lányokkal, stb mint régen, de nincs köztük különbség ebben.

Mindezt kb több mint tíz lánnyal való tapasztalatok után mondom az utóbbi hónapokból.

Kifejezetten nem tartom magam akaszkodónak, másikra rámászónak, mert én is szeretem ha van szabad terem egy kapcsolatban

Mi van?

26/F