Csajok, Ti mennyi idő után léptek, ha valami nem passzol?

Ha, nem kerek a történet és nehéz gyerekkora volt, az két különböző dolog.

Ha úgy érzem nem őszinte és hülyének néz és kamuzik, azon nyomban befejezem az ismerkedést.

Ha szimpatikus a srác, de megnyílik és megtisztel azzal, hogy beavat az életébe és látom rajta, hogy őszinte, az nálam, nem kizáró ok.

(De, ha csak sajnáltatja magát, vagy arra játszik, hogy megsajnálom vagy ilyesmi, nálam szintén nem játszik és nyomban elküldöm.

Vagy, ha mély depresszióban van és tőlem várja a "megváltást" az sem megy, hisz nem vagyok szakember, nem tudok rajta segíteni. De ez esetben megmondom, hogy ne haragudj, de nem egymást keressük.)

egyszer végigszenvedtem ezt. másfél év.

legközelebb 1-2 alkalom. ez nem javul, ha ilyen hamar előjön.

Ez nem feltétlenül igaz.

Mikor a férjemet megismertem ő is elég nehéz időszakon ment keresztül, de szimpatikus volt nagyon kedveltem, így én adtam neki időt és örültem, hogy megosztja velem a gondolatait. Mikor ezen túl jutott, teljesen új oldaláról ismertem meg és teljesen elvarázsolt. (Persze, lehet, hogy csak szerencsém volt.)

A kérdés az, hogy látsz-e a srácban valamit, ami megfog, ami miatt, te is szeretnél időt adni neki, vagy nincs. Mivel, ha nincs, akkor jobb, ha most véget vetsz az ismerkedésnek, mielőtt esetleg ő jobban beleélné magát a helyzetbe.

Ez így ,tényleg elkeserítő, azért a férjem nem csinált ilyet, ő inkább hívott és velem volt akkoriban.

Lehet, hogy még is, jobb lenne, ha tovább lépnél... :(

Csak egy gondolat:

Ne azon tipródj mit adhatna , azt mérlegeld elég e az amit ad!

Ez attól is függ, mennyire kedveled, meg hogy viselkedik pontosan. Én kifejezetten utálom a magukba gubózó, titokzatos, szuper-privát embereket. Nyilván nem várom el két hét után, hogy az ölembe zúdítsák a fél életüket, de ha egy-két hónap után se tudsz róla viszonylag személyes dolgokat, akkor annak mi értelme, érted? Főleg, ha mondjuk tök nyilvánvaló, hogy valami bántja, de hárít róla.

Nekem volt ilyen exem, aki olyan 2-3 hónappal a kapcsolatunk kezdete után elkezdett mittomén milyen egzisztenciális problémákat felhalmozni, és azért 2-3 hónap után szerintem már elég biztos, hogy ott vagyok vele, meg támogatom, és erről biztosítottam is, mert nyilván nem hagyok ott valakit, csak mert gondjai vannak, király barátnő szoktam lenni, azért (is) vagyok, hogy segítsek a nehéz időszakain, ő meg az enyémeken, de b-szott beavatni a dolgaiba, ami engem azért is felb-sz, mert én meg kb hozzávágom az önéletrajzomat ahhoz, akivel komolyan gondolom a dolgot :D Na mindegy, nyilván türelmes voltam, de aztán mondom mi a f-szért legyek mellette, ha a problémáit nem bírja megosztani velem, úgyhogy olyan 6 hónap kínlódás után én szakítottam vele.

Mondjuk ha valakinél már az elején érzem azt, hogy kamuzik, vagy mellébeszél, vagy furán viselkedik, akkor elég hamar lelépek, mielőtt komolyra fordulna a dolog, nincs nekem időm zsákbamacskát játszani.