Ha jól éreztem magamat a randin, jól kijöttem a férfival/fiúval, viszont úgy gondolom, hogy nem illünk össze párkapcsolatilag, akkor felajánlhatom, hogy barátok legyünk?

Barátokat a férfiak között is találunk...

Mondd meg hogy nem jön be neked, úgy gondolod nem működne a dolog.

A barát témát meg hanyagold...

Meg lehet próbálni, bár szerintem egy bizonyos kor fölött ez tényleg nem annyira jó ötlet.

(Tudod, a barátság az azért nagyobb lépcsőfok, mint amit egy-két közepes - a jó randi az a sikeres randi - randival meg lehet ugorni. Nekem például gyerekkori barátaim vannak, vagy olyanok, akikkel éveket húztam le közös munkahelyen, meg ilyenek.)

Felajánlhatod, de tudnod kell, hogy, hogy sokféle reakció lehet rá.

Fiatalabb koromban ilyenkor próbáltam barát lenni (akár azért, mert tényleg barát akartam, akár azért, mert titkon reméltem, hogy majd megváltozik a véleménye), de jellemzően nem működtek a dolgok, legkésőbb amikor valamelyikünknek párja lett, akkor véget is ért a barátság.

Manapság mosolyogva megköszönöm, és ennyiben is hagyom. Felnőttként a legyünk inkább barátok a legszánalmasabb dolog.

Ha emberként vagyok annyira érdekes, és értékes, hogy a barátai között szeretne tudni, akkor tényleg annyira zavarja, hogy nem pont álmai szőke lovagja vagyok? Hogy nem tudom mi a gond, nem vagyok 110%-ban megálmodott férfi (mivel már randizott velem, már úgy fogadta el a meghívást, hogy már látott, így gondolom nagy vonalakban a külsőmet rendben találta, csak valami apróságon nem tud túllépni).

Ahhoz meg végképp nincs kedvem, hogy amíg nem talál valaki mást, addig én szórakoztassam, utána úgyis villámgyorsan le leszek építve

f37

Természetesen igazad van. Lehet találni speciális eseteket, amikor __mindketten__ úgy érzitek, hogy nem lesz ebből párkapcsolat, de azért jól megvagytok (és itt nem arról beszélünk, hogy lefekszel e vele, hanem, hogy egyáltalán randiztok e tovább).

Nálad konkrétan mi is áll fent? Mert azt látom, hogy küzdesz, hogy példát hozz. Ha nálad is valami ilyen akceptálható indok állna fent, akkor nem erőltetett mesterséges példákkal jöttél volna, hanem azzal hozakodsz elő, hogy miért nem fogadod el ezt a férfit.

(ui: persze most már nem fogod beismerni a dolgot, így hagyhatjuk is :)

És honnan tudod, hogy nem sikerül őt is "megfertőzni" a hobbiddal?

Nekem pl az exem aktívan sportolt mikor megismertem, én meg csak úgy imitáltam. Aztán valahogy szépen lassan engem is berántott, persze nem rögtön az ő szintjén kezdtem, figyelt rá, hogy ne menjen el a kedvem tőle.

A szakítás után is megmaradt a hobbi, ahogy neki is az, amit én ragasztottam rá. (pedig az elején nem gondoltuk, hogy ez menni fog).

Bocs, de egyrészt a hobbik változnak, másrészt az emberek is, egy párkapcsolatban az egyik legjobb dolog, hogy olyan új dolgokkal találkozhatsz, olyan új élményeket mutatnak, amikre magadtól sosem gondoltál volna. Ezért még nem mondanám élből, hogy legyünk csak barátok

(persze, most kiderül, hogy a hobbid az ejtőernyős everest mászás, akkor nehéz lesz érvelnem, hogy majd megszereti, de ez más kérdés)