Ennek még lehet folytatása és csak én gondolom túl a dolgokat?

Kb két hónapja megismerkedtem egy pasival, én 20 éves vagyok, ő 21, ugyanarra a szakra járunk egyetemen. Egyik baráti összejövetelen lettünk bemutatva egymásnak. Az ominózus este után kb másfél héttel felkeresett, hogy szeretne találkozni ha bennevagyok, csak eddig kirándulni volt meg beteg volt, ne haragudjak.

Az első randi után teljes természetességgel mondta hogy legyen második, mondta, hogy ha a megbeszélt időpontnál hamarabb jó nekem, majd írjak.

Aztán így a találkák között nem is nagyon beszéltünk Messengeren, csak az időpont fixálására.

Már a negyedik randiig is eljutottunk, aztán jött a vizsgaidőszak, azóta nem is beszéltünk.

Korábban mondta nekem is, illetve közös barátoknak is hogy neki ez most elég kemény lesz, nemsokára diplomázik, és szigorlatok, meg a gyakorlatát is csinálni kell, meg munkája is van stb, de egyik barátomnak meg azt is mondta hogy szeretne egy normális lánnyal normális kapcsolatot, és ebből, meg hogy már 4x elhívott, gondoltam komolyabban gondolja.

Viszont ha találkozunk mondjuk mindketten vizsga után beülünk sörözni csak mindketten a saját haverjainkkal, és van rá alkalma, akkor igazából szokott velem beszélgetni, érdeklődik felőlem hogy hogy állok a vizsgákkal, hogy vagyok, ilyenek.

És nem tudom hogy várjam-e még hogy írni fog egy következő tali miatt, vagy egyértelmű hogy mivel nem keresett már nem is fog?

Még egy hét van a vizsgákból, és amúgy (lehet csak a naivitásom) de megértem hogy inkább a haverjaival megy sörözni, én is inkább velük vagyok, ott nem kell jól kinéznem, odatennem magam, aztán majd egy nyugisabb pillanatban mennék én is bárkivel is randizni, amikor már nem a vizsgákra koncentrálok, hiszen elvesz egy fél napot is, ami sok akkor ha sok minden más van még pluszba. De ezt már tényleg lehet hogy csak én akarom bemagyarázni a helyzetbe :D

Egyszer, a negyedik tali után, egy héttel a vizsgák kezdete után írtam neki hogy van-e valami baj, akkor igazából megmondhatta volna hogy bocsi de szerintem nem kéne találkozni többet, de csak nyugtatott hogy dehogy, semmi baj, csupán magával ragadta a felkészülés.

Ti mit gondoltok, feleslegesen aggódom túl és inkább én is tanulnék ahelyett hogy ilyeneken gondolkozok mert simán írni fog, vagy csak nem veszem észre hogy rohadtul nem érdeklem?

Köszi minden segítséget :D