Mitől van az, hogy valaki csak a hibákat keresi?

Mitől van az, ha egy kezdődő párkapcsolatban az egyik fél csak a hibákat keresi a másikban? Ha talál (márpedig senki sem tökéletes) akkor azokat azonnal kiemeli, felnagyítja, és gyüjti magában. Nem szól, hogy változtasson csak hergeli magát. Győzködi, hogy ez a kapcsolat nem lesz jó...! Természetesen ha valami pozitív dolog van azt nem jegyzi meg. Vagy egy félreértett félmondat, ami negatívnak hangzik számára azonnal megmarad benne. Később már hiába mondja a másik, hogy nem úgy van ahogy gondolja és csak félreértett valamit, már elkönyvelte a negatívat. Meg sem hallja, hogy félreértette.

Példa: Az egyik fél vacsi után nem teszi bele a tányérokat a mosogatóba.

Logikus hogy bele kellene tennie, de nem ő van otthon nem akar rendezkedni. Ha a másik egyszer szólna, nyilván beletenné, de nem szól. Ehelyett minden alkalommal felidegesíti magát, ahelyett hogy jelezné mi nem tetszik.

Aztán mikor kellően sok kis apró bosszúság, hiba felgyült, akkor szakít és fejéhez vágja a másiknak ezek egy részét.

Mitől lehet ez? Az egyik fél azt gondolja, hogy minden magától lesz tökéletes?

Találkoztatok már hasonlóval?