Titeket mennyire zavarna az, hogy valakinek nincs izgalmas élete és inkább párkapcsolatban szeretne programokat csinálni?

Visszaküldenélek a francba Mucsára. Párkapcsolatban párkapcsolatot csinálj, azzal program is jár úgy is.

31/f

Szerintem ez alap dolog, hogy egy párkapcsolaton belül kellenek a közös programok.

Nálam a gond olyankor kezdődne, ha onnantól kezdve mindent együtt kéne csinálnunk és mindenhova együtt menni és nem koncentrálhatnék a saját hobbijaimra. Szóval ha a másik felet nem zavarná, hogy nekem van saját életem, akkor nem lenne gond.

Nekem sincs túl sok barátom. Általában havonta 2-3 programom van a saját barátnőimmel. A többi esetben vagy a párom baráti társaságával megyünk valamerre vagy csak ketten. Mindketten dolgozunk, így egyikünket sem zavarja ez a dolog.

Nyilván a párkereséskor az első randin ezt ne mond el a másiknak, hogy amiatt is akarsz társat mert nincsenek barátaid. Ha meg már beléd szeretett akkor nem fogja zavarni. A mai világban szerintem senkinek sincs túl sok barátja.

Nem vagyok pszichopata, introvertált vagyok, elvagyok egyedül is, sőt. És azt gondolom, amit a Legrosszabb, minden szavával egyetértek itt. Ha valakit egyedül nem érdekel semmi annyira, hogy összeszedje magát, akkor nem is érdekli igazán. Mi unalmas egyedül egy múzeumban vagy egy színházban?

Az ember társas lény pedig úgy értendő, hogy társadalomban él, és másokra van szorulva, pl. kaját nem levadászod, hanem megveszed valakitől.

Én sem jarnék egyedül színházba, moziba vagy múzeumba, párkapcsolatban viszont igen.

Attól, hogy egyedül nem érzek késztetést arra, hogy némán nézzem a kiállított dolgokat, de párkapcsolatban szívesen vennék részt ilyenben mint közös programban meg nem azt jelenti, hogy a másikon csungnek.

Libikokazni is lehet egyedül, de közel sem akkora élmény mint ketten.