Szerintetek ilyen esetben jár a második esély?

Év elején belegabalyodtam egy fiúba neten. Kb. három-négy hónapig rendszeresen, szinte naponta chateltünk, végül már skype-oltunk. Sokat mesélt a külföldi életéről, terveztük azt, hogyan s miként találkozunk majd, ha hazajön. Ez mindaddig tűnt idillikusnak, mígnem pár alkalommal apróságok miatt bepöccent, ezeket én eléggé nehezményeztem, de a beszélgetések ekkor még nem szakadtak meg. Azzal magyarázta a dolgot, hogy a munkája túl sok stresszel jár, kevesebb lett a szabadideje, és pont rossz volt az időzítés egy beszélgetéshez. Akkor ért véget az egész "ismerkedés", mikor se szó, se beszéd, elérhetetlenné vált, egyszerűen letiltott a közösségi oldaláról. Nekem ez szörnyen esett akkor, hiszen ezt végképp nem vártam tőle, annyi chatelés, skype-olás után.

Végül most nemrégen előkerült, találkozni akart. Először úgy voltam vele, hogy kizárt, hogy én erre az emberre ezentúl akárcsak egy percet is fecséreljek az életemből, de közben a kíváncsiság is hajtott, hogy hogy nézhet ki, milyen lehet élőben, így beadtam a derakam, mondván egy találka után majd lerázom. A randi nem volt rossz, ahhoz képest, ahogyan megnyilvánult az interneten. Előzékeny volt, mondhatni kedves, és nem röstellt magyarázkodni, hogy mennyire sajnálja a tiltást, de akkor egy nagyon nehéz periódus köszöntött be az életébe, és nem tudott volna már rám annyi időt fordítanni, így ez tűnt neki a legjobb megoldásnak.

Ő persze folytatást akar, azt írta, alig várja, hogy legközelebb lásson, én hezitálok... Szerinte ez a már említett pár bepöccenés és a tiltás is egyedi esetek voltak, és ha alaposan megismerném, láthatnám, hogy ő nem ilyen ember. Szerintetek megérdemel egy második esélyt?