Túlélni egy szakítást 2020-ban?

Sziasztok!

Tudom, millió ehhez hasonló kérdés van az oldalon, de konkrétan ugyanilyennel nem találkoztam.

26 éves nő vagyok. Most lett vége egy több mint egy éves párkapcsolatomnak, amiből 10 hónapot együtt is éltünk. Ő szakított, de egyik napról a másikra. Azt mondta, elmúltak az érzései, nem boldog már. Semmi jelét nem adta ennek korábban, minden a legnagyobb rendben működött köztünk. Megvolt a harmónia, az összhang, ő volt a társam, bármiben számíthattam rá, és ez fordítva is így volt. A barátaink szerint is komolynak látszott a kapcsolatunk. Közös életet terveztünk, házat, családot. És egyszer csak egyik pillanatról a másikra vége lett. Nem tudom még mindig felfogni, hogy ez történt, nem is értem, mi okozhatta ezt az egészet. Az utóbbi időben nagyon sok volt neki a munka, emiatt elég depresszív volt, de azt hittem, együtt túljutunk majd rajta. Én úgy érzem, elvesztem. A kapcsolatban szinte teljesen feladtam önmagam. Mindig csak ő volt a fontos számomra. Mindent megtettem érte, és most úgy érzem, átvertek, megaláztak, és nem is tudom, hogy kezdjem újra. Nekem el kell költöznöm egy másik városba, mert az összeköltözésünkkor feladtam mindent, ezzel együtt azt a megyét is, ahol éltem. Rettenetesen fáj, és félek, sosem múlik el az ez érzés. Azt érzem, hogy nem tudok már így szeretni mást, és, hogy nem érdemeltem meg őt sem, ezért hagyott el. Mert túl jó hozzám, én pedig egy “senki” vagyok. A szorongásomra bőven rátesz egy lapáttal, hogy körülöttem már mindenki boldog párkapcsolatban él, házas vagy gyereket szült. Én is erre vágyom, de úgy tűnik, hogy az élet nem ezt szeretné. Nem is tudom, hogyha később olyan lelkiállapotba kerülök, hogy esetleg belevágnék a randizásba, hol érdemes ismerkedni. Egyáltalán van-e még olyan korombeli férfi, aki gondolkozik komoly kapcsolatban. Sajnos nagyon azt látom, hogy ennek már nincs értéke a mai világban.