Bosszút állni a szakításért nagyon csúnya dolog?

Fordítva. De nem tudomnám megtenni. Pedig néha nagyon feldühít. Egyik pillanatról a másikra bszott ki, és soha nem adott még egy esélyt a változtatásra. Kiderült hogy nagy elvárásai voltak úgy, hogy ő semmit nem akart tenni az ügy érdekében. Hónapokig szarul voltam miatta. De nem tudnék neki ártani, pedig szinte minden nap felbszom az agyamat. És igen, és is bőven hibás voltam. De olyan dolgokat kért számon, ami egyoldalúvá tette volna a kapcsolatot, bizonyos ügyért csak én tegyek.. Keveset találkoztunk -> kihozza hogy csak én miattam, amikor én legalább látogattam. Költözzek közelebb -> fizessem egyedül az albérletet. Nincs közös program/hobbi -> ő nem volt hajlandó (némileg érthető okokból, ezért én elfogadtam és megértettem) hónapokig kimozdulni se a házból, de mégis képes volt rajtam számonkérni..

Annyira de annyira tökéletes és szerethető lány volt, mintha magamnak álmodtam volna. Aztán egyszer dumm, és azóta teljes elzárkózás. De tudom engedjem el, mást nem is tehet. Okés, ez lesz/van. Itt már semmi se lehet biztató. Minden tettemmel csak ártani tudok. De a tétlenség meg feladás, amit nem szeretnék, nagyon nem vagyok az a típus. Az a baj hogy ő ilyen sablonokban él, hogy milyennek kell lenni egy kapcsolatnak, ha ez van, ha az van akkor ilyen baj lesz majd később, meg olyan. Én sokkal lazábban gondolkozok az ilyenn dolgokról, viszont kitartottam volna mellette a rosszban is. Megvolt mlgis köztünk az összhang, egyszerűen jól éreztem magam a társaságában, és rajta is ez látszott, mindig ezt mutatta. A szakítás előtt órákkal is, a legnagyobb szeretettel ölelt.

Fsz se tudja miért írtam le, de mindegy, már nem törlöm. Menjen. Hülye kérdés ez amúgy, igazatok van.