Szeretem a volt párom de nem bírom lelkileg a sok szenvedést?

Inkább tedd fel magadnak a kérdéseket.

-Szerinted egészséges ha valaki csak sajnálatból marad veled?

-Hányszor vagy hajlandó megpróbálni vele, hátha működik?

-Képzeld el magatokat két év múlva, úgy ahogy most vagytok. Milyen érzés?

-Vannak vágyaid, mit gondolsz, megérdemled hogy megkapd azt amire vágysz?

-Tőle megkapod, vagy úgy érzed ő ezeket meg tudja adni neked?

Könnyű leírni, meg azt tanácsolni, hogy dobd. De nehezebb a folyamat, amiben eljutsz odáig, hogy ez valódi, határozott döntés legyen a részedről.

Menj végig ezeken a kérdéseken magadban újra meg újra, amíg határozott válaszokra lelsz önmagadban.

Pár dolgot meg kell értened a helyzettel kapcsolatban:

1. az első szerelmen a legtöbbünk nehezen lép túl. Pont azért, mert az első tapasztalatunk és nincs élettapaszlatunk a merre továbbról? Mi lesz utána? Kelleni fogok még valakinek? Az első az igazi szerelem mítosza is ezt támasztja alá. Ha igen, akkor az nem lesz rosszabb, mint ami most van? Ezeket a kérdéseket nagyon sokan felteszik és elbizonytalanodnak. Érthető.

2. A második fontos dolog, amit az emberek nem értenek meg, vagy csak elfeljtenek folyamat, hogy brahibó' nem szakítunk! Ha igen akkor azért kell tovább lépni, mert ez egy csiki-csuki kapcsolat lesz. Ha pedig a megoldás a szakítás, tehát nem tudtatok javítani a kapcsolaton, akkor fogd fel, hogy azon semmi nem fog változtatni. Ennyit tudtatok kipréselni egymásból, ennél több már nem lesz! Főleg nem ilyen hamar! Mert mindketten benn vagytok egy élethelyzetbe és ahhoz, hogy érettebb legyen a kapcsolat, ahhoz érettebb emberek kellenek... mondjuk 6-7 év múltán (bár akkor meg annyira más írányba megy már mindenki, hogy akkor meg azért nem passzoltok össze)

A szex meg nem lesz jobb. Ha eddig nem javult, akkor vele ennyit tudsz magadnak kisajtoni, ennyivel kell beérned.

3. Sokan szeretjük magunkat abban a tévképzetben ringatni, hogy ez a visszahódítás azt jelenti, hogy mégis számítunk! Egy lépés felér egy udvarlással! Hiszen ha elhanyagoltak, akkor a sérült egónkat nagyon simogatja, hogy lám, most meglátta mit veszít, és most majd nagyobb becsben tart! Nos, ez a helyzet kicsit hasonlatos ahhoz, amikor a padláson talált gyerekkori plüssmacidat kidobod, mert ugysem kell már! Kinőttél belőle. Aztán a noszalgia miatt inkább kikukázod, hiszen mégis múltad egy szép része volt. Talán néhany napig, jétig még kinn csücsül az egyik polcon is, de ugyanúgy nem fogsz vele játszani mint akkor amikor a legnagyobb örömöt okozta! És rájösz, hogy csak porfogó és ugyanúgy száműzöd vissza a padlásra a többi kacat közé. Pontosan ez játszódik le a kapcsolat esetébwn is. Amikor nincs benne öröm és kikukázod, akkor a nosztalgia faktor az ami vissza akarja kapni a helyét. Lehet a fiú teper utánad, de nem téged tart nagyobb becsben, hanem a tudatot, hogy birtokolhat. Még az is lehet, hogy 1-2 hónapig kirak a polcra, de utána ugyanaz a megunt bútordarab leszel, amit nem használnak semmire. Ez ilyen.

4. A családod és barátaid látják ezt, és fáj nekik, hogy teljesen fölösleges köröket fogsz futni, amikor haladhatnál előre is!

Nyílván a te életed, és úgy teszel ahogy neked tetszik. De ha úgy érzed, hogy szamatáriánus lelkületed van és a kiskutya szemek hatnak rád, akkor egyszerűen zárd ki az életedből teljesen az exed! Tiltsd le! Ne találkozz vele és kérd meg, hogy hagyjon békén!

(mellesleg sokszor az is közrejátszik a visszarimánkodásba, hogy ilyenkor döbbennek rá, hogy nincs kit dugni! És az ex azért hagyta magát és a fix cunci a semminél sokkal jobb, úgyhogy inkább visszacsinálja és használ, amíg nem lesz más... sajnos ez is egy igaz történet)

Ilyen esetben nem érdemes teréz anyát játszani, mert sokkal nagyobbat koppanhatsz, mint most!