Kétségbe vagyok esve, az összeesés határán állok, bármilyen tanácsot, tippet, ötletet elfogadok, hogy hogyan tudnám megoldani azt a helyzetet, amibe kerültem?

Üdv Mindenkinek!

Szakítással kapcsolatos gondom van, ezért úgy gondoltam, hogy itt felteszem kérdésként, hátha van/volt valaki hasonló helyzetben, esetleg tudtok tanácsot adni. Igyekszem rövidre fogni, előre is köszönöm, ha elolvasod és segítesz!

Szóval vagyok én, és a párom. A helyzet az, hogy nem érzem jól magam a kapcsolatomban, folyamatosan le vagyok nézve, sokszor olyan érzésem van, hogy cselédként/csicskaként vagyok kezelve, és időnként csak kihasznál a párom. Tudni kell, én vagyok a Férfi tag. Ő lehet, hogy nárcisztikus részben, illetve valószínűleg lehet más is, mert az esetek 95%-ban nem oké a történet. Nem veszekszünk általában, mivel minden rajtam csapódik le, minden az én hibám, az is, ami az Ő gondja lenne egyébként, de még azt is rám vetíti és addig nyugtázza, míg rá nem bólintok, hogy „Igen, igazad van, ez is az én hibám volt..” Na most, mivel folyamatosan érzelmi uralkodásban tart, sokszor alsóbbrendűnek tekint, így nyilván nehezebb a helyzet. Mára már magamtól és a barátaim támogatásának köszönhetően sikerült felismerni, hogy ez egy számomra mérgező, bántalmazó kapcsolat. Nyilván a hölgynek jó minden, mivel természetemből adódóan mindig mindenben a maximálisra törekszem, így igyekszem mindig a lehető legtöbbet megadni, amit meg tudok. Na most, 3 éve vagyunk együtt. Elviekben nem lehetne olyat, hogy interneten keresztül rendezni a dolgokat, mivel az kevésbé korrekt és emberies. Ugyanakkor a helyzet az, hogy próbáltam már 2-3 alkalommal szemtől szemben szakítani, aminek végül békülés és ígérgetés lett a vége, amely ígéretekből aztán vagy csak átmenetileg valósult meg valami, vagy megvalósult, de jött mellé újabb probléma. Illetve, minden egyes alkalommal az volt végül, hogy be tudta beszélni nekem, hogy ez csak az én hibám, nem lenne semmi gond, ha nem szenvednék, meg ha jól érezném magam, vagy elengedném magam kicsit. Mostanában megint meg akar változtatni (külsőleg-belsőleg), próbál lebeszélni a jövőbeni terveimről (egyetemi tanulmányok), mondván, hogy nem olyan fontos az, hagyjam, inkább foglalkozzak csak vele, stb.. )

Na most így kicsit nagyvonalas részletezés után: Olvasható volt, hogy személyesen egyszer sem sikerült, mivel végül átfordította az egészet ellenem, és mivel tudja, hogy zsarolható vagyok sajnos, így ezt sokszor ki is használja. Maradt akkor az, hogy levélben – magyarázatokkal persze – szakítsak. Na de, ez sem sikerül. Erre pedig „nem tudom magam rávenni”. Kedvem sincs (mondjuk az egésszel foglalkozni sem), energiám sem. Nem szeretném megbántani, de nyilván ez elkerülhetetlen. Több szemszögből vizsgálva mondhatom, hogy a szakítás engem csak felszabadítana, viszont Őt összetörné teljesen. Idővel nekem biztos jobb lenne. Korábban ment annyira, hogy összeírtam és elküldtem Neki, de végül nem bírtam kimondani, hogy igen, én szakítok és vége.(Mivel megfordult a fejemben nyilván, hogy mi lenne, ha mégis őt akarnám, de valószínűleg ez csak most merül fel bennem.) Ezek után egy negyed év elteltével annyira amortizálódtam le megint, hogy már ezt a megoldást sem tudom elkezdeni, mindig csak halasztgatom, „mert ez, mert az, mert amaz van..”. Gondoltam arra is, mi van, ha kapcsolat függő vagyok/lettem, vagy félek az egyedülléttől (most a szülőkkel élek egyébként). Ugyanakkor, akármire jutok, mindig bennem van, hogy megbántani sem akarom (Annó így szocializálódtam, hogy nem szabad a nőket megbántani.) Szóval jelenleg arra sem érzek már erőt, hogy az üzenetes verziót alkalmazzam, pedig a héten is csinált olyan újabb dolgot, ami végképp azt jelzi számomra, hogy nem szabad vele folytatnom. Mára a közel 3 év alatt annyira épültem le mind szellemileg, mind fizikailag, hogy napi szinten szétesek fejben, koncentráció nulla, 0-24 fáradt vagyok, hiába pihenek minél többet.

Na és akkor a kérdés: Ki, mit tud ajánlani, hogyan tudnám megszüntetni ezt a helyzetet, hogyan tudnék egy szakítást véghez vinni a fent leírtak ismeretében? Preferálnám a személyes találkozás elkerülését, mivel ha ez lenne (akármennyire is így lenne korrekt), akkor nem fog sikerülni, ebben biztos vagyok, és még az is lehet, hogy felakasztom magamat a végén.. Aminek sokan nem örülnének, és nem is tenném, főként szüleim miatt. Gondolhat bárki bármi rosszat, hogy gyenge vagyok (talán igaz is), vagy kevésbé korrekt, hogy csak ezt a módszert gondolom, de ez van, ide jutottam, sajnálom. (Sajnos már depressziós is lettem, és elvileg felmérések alapján egy hajszál választ el attól, hogy gyógyszeres kezelésre szoruljak)

Bármilyen segítő tanácsnak nagyon nagy hálát adok, és nagyon köszönöm. Akár privát üzenetben is írhattok. Szép estét mindenkinek! FFI